Miklya Zsolt, Várfalvy Emőke és Turbuly Lilla versei

Miklya Zsolt: Bújó tankák

Bújni akarok.

Nem úgy, mint kiskoromban,

a nagy abrosszal

letakart asztal alá.

De úgy, hogy sikerüljön.

A hajam mögé.

A monitorom mögé.

Alkalmazásba.

Alkalmatlankodásba.

Csetbe és hallgatásba.

Ne vegyék észre,

hogy valaki más vagyok.

Hogy magamban egy

másik magam van, aki

rámírt, tessék, már megint.

Endrődi Kata illusztrációja

Várfalvy Emőke: Alfa generációs limerick-kosár

Web 2-es bébi volt Gréti, szeretett jútyúbot nézni, anya a guglija, ha eltűnt a cumija,
kiabált, keresd meg légyszi!

Harcias kis srác volt Csongor, kedvenc játéka a konzol, szörnyet kell irtani, nem lehet tiltani,
anyára jó szívvel gondol.

Fura kis ínyenc volt Benett, ebédre laptopot evett, nem kell a krumpli, fincsibb a gugli,
mint apa, falta a netet.

Hiú leányzó volt Tünde, legjobb barátja a tükre, szelfiket gyártott, hogy kapjon sok lájkot,
erre volt igazán büszke.

Bódi Kati illusztrációja

 

Turbuly Lilla: Szelfi

Apu nagyra nőtt kicsi babája.

Mogorva szomszédlány, sosem köszön.

Behúzott vállak a tornasorban.

Csücsörítő szelfik a köbön.

Kiposztolt fájdalom vagyok

– nem lájkol, nem bök meg, nem jelöl –

egy Müller Péter-sor köntösében,

lüktető, remegő Lolita-öl.

Titkos követőm titkát fürkészem,

a buszon hallgatunk hazafele,

kezében pörög a telefon:

facebook-életem másik fele.