2017. január 29., vasárnap

Interjú Dávid Ádámmal

Kiugrasztottuk a cimborákat a bokorból. Tehettünk volna pókot is a nyakukba, de inkább szelídebb módszerhez folyamodtunk: Rímkóci Bori nevében Mészöly Ági cimboránk tette fel nekik a legfontosabb kérdéseket. Már csak azt lenne jó tudni, vajon Dávid Ádám fél-e a pókoktól?




Rimkóci Bori: Hogyan, mikor keveredtél az Író Cimborák közé?
Dávid Ádám: Elirigyeltem az Illusztrátor Pajtásoktól, hogy teljesen alulról szerveződve, baráti alapon tudnak hétről hétre játszani, és gondoltam, én is írok egy e-mailt azoknak az íróknak, költőknek, akiknek érzésem szerint fontos a gyerekirodalom és a közös játék. Előtte beszélgettem, egyeztettem Finy Petrával és Lackfi Jánossal a hogyanról és mikéntről, és kértem tőlük is kontaktokat. Azt remélni sem mertem, hogy öt évvel később ezzé a szerteágazó, burjánzó  faóriássá válik az első üzenettel elvetett mag.
  
R.B.: Mit jelent számodra az, hogy az IC tagja vagy?
D.Á.: Az első hónapokban a játékszabályok fokozatos kialakításának izgalmát jelentette, majd ahogy összeállt a havi témák rendszere, maradt a játék öröme, és az új meg új szerzők csatlakozása felett érzett öröm. Sajnos az utóbbi időben jóval kevesebb energiát tudok beadni a közösbe, de mindig nagy élvezettel olvasom a bejegyzéseket, és azért el-elcsábulok egy-egy olyan témánál, ami különösen megérint. Ha pedig kiállításunk vagy más eseményünk van, igyekszem mindig jelen lenni, és találkozni a Cimborákkal.

R.B.: Melyik téma volt az elmúlt öt évben a kedvenced? Milyen projektet látnál szívesen?
D.Á.: Az első igazán közösen véghezvitt játék, a 2012 júniusában megszületett Kalózmese  maradt máig a kedvencem. Miklya Zsolt ötletére folytatásos történetet írtunk, ahol a VAKÁCIÓ betűivel kellett kezdeni az egyes részeket. Nekem maradt a „V”, így rám hárult a megtisztelő (és nem éppen egyszerű) feladat, hogy a többiek ötleteiből építkezve elvarrjam a szálakat. Nagyon örülök, hogy az ötödik születésnap alkalmából ezúttal én kezdhetem a jublileumi mesét, és a vállalkozó kedvű Cimborák folytathatják majd a sort. Még legalább ötven évre elegendő közös játékot kívánok magunknak!




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése