2017. december 11., hétfő

2017. november 30., csütörtök

Ayhan Gökhan: Az Úrjézus és a meztelen csiga

Gökhan egy mai cigány mesét hozott nekünk. Varázslatos,  csakúgy, mint Kata grafikája.

Grafika: Endrődi Kata

Mikor volt ez, meg nem mondom, régebben, mint bármi, alig éltek abban a régiségben cigányok, hát olyan pedig nem is volt, hogy cigányok ne éltek volna.

2017. november 24., péntek

Tasi Katalin: Átváltozás

Álmomban teafű vagyok, anya pedig a forró teavíz. Átölel, és én feloldódok benne. Együtt leszünk tea, és illat, és gőz, csak ő meg én.
Reggel anya a kezét a csészén melengetve teát kortyol, és a hasára néz. Mosolyog.
Álmában látta meg Mária az angyalt.

Testvére növekszik méhedben valahány férfinak és nőnek itt a Földön.


Grafika: Szimonidész Hajnalka


2017. november 22., szerda

Szőczi János James: Reformáció a családban

Jó, jó... De mi is az a Reformáció? Vagy mit gondolnak róla a gyerekek? Megtudhatjátok James írásából!

Illusztráció: Bódi Kati

Szőczi János:

Reformáció a családban



       Tesókám, azt hiszem, nagy bajban vagyunk… – rebegte Ferkó, amikor bátyja hazaért.
       Miért is? – kérdezte unottan Pityu.

2017. november 20., hétfő

Cs. Szabó Sándor A bánya

Ugye nehéz elképzelni, hogy a reformátorok is voltak gyerekek? Pedig voltak! Cs. Szabó Sanyi Luther Márton egyik gyermekkori emlékét meséli el nekünk.



Damó István grafikája

2017. november 18., szombat

Az én Bibliám

Hamarosan itt a karácsony, és egyébként is, idén van a reformáció 500. évfordulója. Mivel is ünnepelhetnénk méltóbban, ha nem azzal, hogy a Cimbik megosztják az olvasókkal a legkedvesebb bibliai történeteiket? Jövő héttől tehát indul "Az én Bibliám"  sorozat!

2017. november 13., hétfő

búcsúhős csókkal vagy anélkül...

Kedves Olvasók, Illusztrátok és Cimbik,

szeptember közepe óta hetente tűntek fel hétköznapi és különleges szuperhősök a Cimborák oldalán.
Azaz, dehogy! Valamilyen szempontból minden szereplője az elmúlt két hónapnak szuperhős. Köszönjük nektek ezt a csodás két hónapot és ezennel átadjuk a stafétát.

Hogy kinek?
Olvassatok szorgalmasan és megtudjátok!

Búcsúznak a szerkesztők,

Bódi Kati és Németh Eszter

Mészöly Ági: Mary Poppins csodát tesz

(c) Szalay Zsófi
Csodát tenni, ez nem különösebben macerás dolog.
Kell hozzá némi tehetség,
de ne hidd, hogy fárasztó vagy energiaigényes lenne.
Épp ez a pláne benne,
hogy észreveszed,
hol van hiány a valóságban,
egy mozdulattal betapasztod
mesével, olcsó trükkel, kis fantáziával.
Nyilvánvaló, hogy humbug az egész,
fogalmam sincs mitől vannak úgy oda az emberek.
Ilyenkor óhatatlan csalónak
érzem magam,
és még rosszabb, ha azt hiszik
szerénykedem.
Mert általában nem hisznek nekem,
mikor azt mondom: ugyan, semmiség.
Sokkal nehezebb lenne elfogadni
a keserű gyògyszert, a széttört délutánt,
az elveszített labdát, a lehetetlent,
a múlandóságot és a könnyeket,
mikor egy intéssel, egy varázsütéssel
betapasztható a szakadás, kitölthető a hiány,
ráadásul mindenki boldog, hogy végre egy csoda.
Holott csak annyi történt, hogy megint nem volt erőm elég,
hogy szembenézzek azzal, ami a szakadás
másik oldalán vár.

2017. november 11., szombat

Miklya Zsolt szuperhősei

Az igazi reflexgyakorlat(részlet a Falnak beszélek c. versciklusból)
(c) Klesitz Piroska



Pöcök az osztály jedi-lovagja
múltkor is ő győzött a krétaháborúban
csak az osztályfőnök nem tudott mit kezdeni
az aszteroida-mezővel
reflexesen Pöcöknek mondta
kövesse a nevelői szobába
pedig nem is ő dobta azt a lövedéket
ami az ajtón csapódott
de Pöcök némán tűrte
felemelt fejjel állt az energiamezőben
legalábbis ő így mesélte
és egy osztályfőnökivel megúszta
nem árult be senkit tényleg
hát ő lett az osztály jedi-lovagja
azóta sokat gyakorol
múltkor is láttam a zseblámpával
hadonászott mint a pinyóütővel
pedig az igazi reflexgyakorlat
apa szerint a szófogadással kezdődik
legalábbis ő ezt gyakorolja
mint a család jedi-lovagja

anya első szavára ugrik

2017. november 2., csütörtök

Zs. Nagy Izabella szuperhős apróhirdetésre

(c) Szentimrey Zsófi

szuperhős néni kerestetik

kéremszépen kedves néni
almáspitét ennék vacsorára
itt az alma meg a liszt is
ki gyúrná meg énnekem?

kéremszépen kedves néni
szúnyogot fognék a gőtémnek
itt az este el nem késik
ki vinné el őneki?

kéremszépen kedves néni
szánkóznék a csillagokon
itt a sok hó ér az égig
ki húzna el engem hozzád?

kéremszépen kedves néni
csak egy ölelésre vágynék
itt a karom eléd tárni
kit zárhatnék önmagamba?

2017. október 29., vasárnap

Csík Mónika ügynök Bajuszkirályról szóló jelentése

(c) Móricz Ildikó
Bajusz bácsi, a postásunk, csudaszőr alak.
Szárnyas orkánkabátot, nyeletlen cvikkert,
orra alatt meg irdatlan bajuszt visel.
Akkorát, hogy ha Bajusz bácsi megjön,
a bajuszának külön kell köszönni.
A bajusza tekintélyesebb, mint Bajusz bácsi.
Bajusz bácsi is tekintélyes, persze,
megvan vagy száz kiló, meg egy kicsi,
a fokhagymapürét tormakrémmel eszi,
lepök egy söröskupakot a kerítés tetejéről,
és úgy pedálozik, hogy ha esni kezd,
a víz a kerékpárja hátsó sárhányóját éri,
az első csontszáraz marad, akárcsak
Bajusz bácsi bajusza, kabátja, táskája.
A hátsó sárhányó viszont csattog,
ahogy a szapora eső veri a postásbiciklit.
Ezt maga Bajusz bácsi meséli mindig,
miközben ajánlott levelek után kutat,
könyékig matat a postástáska mélyén,
és irdatlan bajuszát kunkorgatja.

2017. október 24., kedd

Miklya Móni Rúfusz, a Rettenthetetlenről tudósít

(c)Fricska Dorka
Soma elmélyülten lapátolta a homokot. Várat épített. Hatalmasat. Akkorát, mint még soha. Legalább
százszobásat. Akkorát, amekkorát az oviban még nem látott senki. Akkorát, amekkorát csak a
tengerparton lehet építeni. Ahol sok a homok. Tengersok.
Soma elmélyülten lapátolta a homokot. Aztán odafordult anyához, aki mellette napozott.
– A nyuszit Rúfusznak hívják – jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon.
– Nem Nyuszmusznak? – kérdezte tétován anya a napszemüvege alól, hiszen amióta megkapták a kis
selyemszőrű jószágot, nagy vita folyt a fiúk között a nyuszi nevét illetően. Samu, Soma bátyja rendre
Nyuszmusznak nevezte, de Soma biztos volt benne, hogy valami más a neve. Csak azt nem tudta, hogy
micsoda. Egészen idáig.
– Egy Rettenthetetlen Szőrnyulat nem hívhatnak Nyuszmusznak – jelentette ki homoklapátolás közben.
– Rettenthetetlen Szőrnyúl? Ilyet még soha nem hallottam – vágta oda Samu. Mérges volt, mert anya
kirángatta a vízből, hogy pihenjen egy kicsit. Ezért haragudott most Somára. Meg anyára. Meg a szőrnyulakra. Meg az egész világra.
De anya leintette Samut.
– Rúfusz? És szőrnyúl? De... miért?
– Mert ő egy hős. Valódi lovag.
– Igen? – csapott fel Samu kaján hangja ismét. – És honnan tudod? Csak nem ő mesélte el?
– Ha tudni akarod, igen – csapta le a lapátot Soma. Ezek után nem volt kedve elmagyarázni Samunak a dolgokat. De még anyának sem. Egyáltalán... Nem volt kedve beszélni az egészről. Pedig Rúfusz tényleg Szőrnyúl volt. Valódi és rettenthetetlen. Mint Szőr Lancelot. Szóval, nem egészen úgy, ahogy anya vagy Samu gondolta.
Rúfusz annál sokkal szerényebb volt, hogy magától bármit is elmeséljen a kalandjaiból. Csak egy-egy
szűkszavú megjegyzéssel utalt rá. Aztán el is hallgatott rögtön. De ha Soma elég hosszan könyörgött neki, akkor elmesélte mindet. A sárkányosat. A tengeri kígyósat. A harangtornyosat. A bányavárososat. És akárhányat mesélt, mindig volt újabb és újabb történet, amit Soma még nem hallhatott.
Soma a sárkányosat szerette a legjobban. De Rúfusz lovag kijavította azonnal:
– Nem sárkány, hanem Azi Dahaka.

2017. október 20., péntek

Várfalvy Emőke a szuperhős mosodából jelenti

(c) Szimonidesz Hajni
Szuperhős fáradtan üldögélt egy toronyház legtetején és elégedetten szemlélte a felkelő napot. Éjszaka megint sikerült megmentenie a város az alvilági gazfickóktól s a városlakók egy újabb szép reggelre ébredhetnek, hála neki.Ahogy a torony tetején üldögélve bámészkodott, észrevette, hogy a köpenye alja koszos. Valamikor este sározhatta össze, amikor egy sikátorban üldözte Főgonoszt, a legelvetemültebb bűnözőt akit valaha látott.Mikor hazaért, fáradtan nézett be a gardrób szekrényébe, ahol szuperruháit tartotta. Meglepődve látta, hogy már nincs több tiszta köpenye és mindentől védő szuperoverálja is csak egy maradt. 
- A nemjóját - vakarta meg álarcos fejét Szuperhős - alighanem ma mosnom kell.Valóban. Szuperhős kék-sárga csempés fürdőszobájában a szennyestartón hatalmas kupacban álltak az egymásra dobált szuperköpenyek, overálok és álarcok.Szuperhős nagyot sóhajtott és elkezdte bepakolni ruháit régi mosogépébe. Nem szeretett mosni. A világ megmentése valahogy sokkal egyszerűbbnek és szórakoztatóbbnak tűnt, mint a mosás meg a teregetés. A vasalásról nem is beszélve.Mosni muszáj, nincs mese! Egy szuperhős nem járhat piszkosan, mindig ezt mondta a mama. - brummogta magának Szuperhős, miközben a konyhájában leült meginni egy nagy bögre, gőzölgő kakaót. Világmegmentés után nagyon szeretett forró kakaót inni. Épp belekortyolt volna a finom illatú, sűrű italba, amikor furcsa hangot hallott a fürdőszoba felől. Bár nem volt ijedős fajta, a Szuperhős majdnem elejtette a bögréjét a különös nyikorgás hallatán. 

2017. október 17., kedd

Lackfi János B és Sz-Men

(c) Szüdi János
MESE A BATMANRŐL
Van nekem egy Batmanem,
bármily erős, megverem.
Fekete ruhában jár,
fénylik, mint egy svábbogár.

Szája vékony vonalkód,
agya helyén aranyrúd.
Nem nyugszik a kezemben,
elrepül, de ezerrel.
Őt moziban sem látni,
filmből ki szokták vágni.
Ha nem félsz, hogy agyonlő,
kiszedem a zsebemből.

2017. október 15., vasárnap

Todó kitálal... pontosabban letanyal - Vig Balázs jelentése a Pókember balesetéről

Tamási Hajni volt az egyetlen, aki ugyanolyan szívesen játszott lányos és fiús játékokat is. Ha akart, tátikázott, pónis matricákat csereberélt, vagy ugrálókötelezett, és ha elunta, akkor segített piros bogarakat darabolni az öltöző mögött. De a káromkodást vagy a böfögést például ő sem szerette. Ma csajos napot tartott, ezért Anikóékhoz állt be rajzolni, nem jött velünk pókemberezni, pedig többször is hívtuk. Ha egyikünk a Pókember, a többiek bűnözők lesznek, így van szabályosan a játék. Felmásztam a nagy fára az udvaron. Óvári és Som Jani odalent lökdösődtek, lövöldöztek, részegeskedtek, káromkodtak. Mert ezt csinálják a bűnözők. Színészkedés közben észre sem vették, hogy vékony talpú tornacipőmben, izzadt tenyérrel magasabbra másztam, mint ahogy szoktunk. A fa törzsébe kapaszkodtam, és óvatosan felálltam. A levelek meg az ágak eltakarták előlem Óváriékat, csak a hangjukat hallottam. Méregettem, hogy melyik ágra kellene leugranom. Mielőtt elszállt volna a bátorságom, nagy lendületet vettem, és elkiáltottam magam:
– Itt jön a csodálatos Pók-em-ber!

2017. október 8., vasárnap

Gombos Péter szuperhőse

(c) Miklós Kelemen
Nem vagyok menő srác, ezt el kell ismernem.
Robi, a legjobb barátom például valójában az egyetlen barátom.
Nem azokat a filmeket nézem, nem azokkal a játékokkal játszom, mint a többiek.
Ha azt hiszed, ez rossz, hát gondolom, Te is voltál már kiközösítve.
Szülinapomra kaptam öt új pólót a bátyámtól.
Szerintem látta, mi a helyzet, és menő cuccokkal lepett meg.
Alig vártam, hogy hétfő legyen, és elkezdhessem az új, királyabb iskolás életemet.
Hétfőn a szupermenes pólót vettem föl. Láttam néhány érdeklődő pillantást.
Kedden Thor voltam. Kerek szemek.
Szerdán Amerika Kapitány. Összesúgtak mögöttem.
Csütörtökön Batman. Ekkor már éreztem, hogy téma vagyok.
Pénteken Robi odajött Pókemberhez a szünetben, és halkan odasúgta:
„Figyelj, a Marvel- és a DC-univerzum nem keveredik. Soha. Tök gáz.”

2017. október 4., szerda

Ündürüxi szellemeiről Majoros Nóra szupertitkos jelentése

(c) Rátkai Kornél
Mindenki talált magának valami hasznos elfoglaltságot a Tatamamán. Alex a tengerparton
lábadozott, az öregek élelmet és tűzifát gyűjtöttek, Delfin, Miló és Bit Hellir pedig
felkerekedtek, hogy kijelöljék a falu helyét.
– A tenger közelében kell lennie, hogy ne kelljen sokat gyalogolni a vízért – mondta Miló.
– Szerintem meg inkább távolabb építkezzünk. Még nem ismertük ki, hogyan változik a
vízszint. Nekem úgy tűnik, a tenger dagály idején akár a napraforgó-ligetekig is elhúzódhat –
vélte Delfin, miközben a talajt morzsolgatta az ujjai között, és megpróbálta kiolvasni belőle az
elemek változását.
– Nem mennék túl közel az erdőhöz sem. Lakhatnak ott veszélyes élőlények – mondta Bit
Hellir, és gyanakodva méregette a susogó lombokat.
Mintha csak a herceg aggodalmára felelne a vadon, recsegés-ropogás hallatszott a fák közül.
A gyerekek és Bit azonnal a földre vetették magukat. Már a zajból is sejteni lehetett, hogy
valami hatalmas közelít: a föld döngött, a bozót susogott. A gyerekek remegve bújtak össze.
Eszükbe jutott az Ündürüxin átélt összes rémes emlék. Végül Miló összeszedte a bátorságát,
és felnézett.

2017. szeptember 30., szombat

Doktor Korv visszatér... fejezetek Lakatos István szupertitkos jelentéséből


(c) Lakatos, Emma és Tesla
1.
Két hegyes sipkás kismanó ment-mendegélt a macskaköves úton. Egyikük nehéz zsákot cipelt, a másik pedig kis lámpát tartott maga elé, amiben pici szentjánosbogárka ragyogott. Mindkettejük oldalán bűvös kard lógott: elég volt csak megsuhantani, és máris tarkabarka pillangók szálltak elő a varázslatos pengéből, és puha szárnyaikkal addig-addig csiklandozták a komisz bajkeverőket, míg azok hangosan kacagva meg nem adták magukat.
- Úgy örülök, hogy nemsokára hazaérünk a varázslatos Tündérföldre! – ujjongott az egyik kismanó, akit Selyemkének hívtak. Piros sapkát viselt.
- Bizony ám, hamarosan! – rikkantotta a barátja, Szeplőcske. Az ő sapkája kék volt. – Bejártuk a fél világot, hetedhét határon vándoroltunk, míg megtaláltuk a vénséges-vén Tündérkirály elveszett könnyeit!
- Végre elűzhetjük a galád Foncsort, a gaz varázslót! Tündérfölde ismét szabad lesz, és megint naphosszat táncolhatunk a kismadarak énekére! Az lesz ám a víg élet!
Szeplőcske megállt ,és letette a földre a lámpást.
- Táncoljunk hát kicsit, Selyemke, hogy amikor eljön az a szép nap, ne tévesszük el a lépést!
Selyemke lerakta a zsákot a lámpás mellé, és udvariasan meghajolt Szeplőcske előtt.
- Hihihi – nevetett a kis manó. A kezét nyújtotta Selyemke felé, és táncra perdültek. Egyet jobbra, egyet balra, fordulás és pördülés – milyen vidáman ropta a táncot a két manócska! És milyen boldogan ropja majd egész Tündérfölde!

HUSS

FLÖTTY

2017. szeptember 26., kedd

Hiperhőslány Hendikep helyett Németh és Pikler titkos ügynökökkel

(c)PIKLER ÉVA

Hajszálra pontosan akkor lettek készen, amikor csengettek. Levin úr kifogástalan
udvariassággal kiszólt, hogy egy pillanat, letűrte az inge ujját, begombolta, majd felvette a
zakóját, begombolta, mert egy úr (vagy komornyik) tudja az illemet. Ficsúr a hall díszes tükre
előtt a mellényzsebéből elővett fésűvel akkurátusan megigazította a félrenyalt frizuráját.
(Teljesen úgy nézett ki, mint akit a tehénmama borjúnak nézett és végignyalt.) Emília
tüsszentett egy hatalmasat.
Gertrúd szigorú pillantást vetett rá, mire a kislány eloldalgott a szobája felé, de a galéria
lépcsőjénél leguggolt, onnan figyelt. Gertrúd megigazította a kis fekete ruháját, és
tökéletesen elfeledkezett arról, hogy fehér kötényt visel. Ebben a pillanatban lépett be
MacLemon kisasszony. A minimum 14 centis, tűhegyes cipősarkai akár fegyvernek is
beillettek volna, már ha bárki is komolyan venne egy csupa pántból álló citromsárga
körömcipellőt, hozzá illő kockatáskával, és limette színű kiskosztümmel. A kisasszony
leereszkedően Gertrúdra bandzsított, nyilván mosolynak szánta, majd fesztelenül a tükörhöz
lépett, és finom mozdulatokkal igazított a kifogástalan sminkjén. Emília a galéria lépcsőjének
rejtekében kajánul vigyorgott. Ficsúr arca meg-megrándult, de előlépett, hogy köszöntse a
hirtelen köhögőrohamot kapott Levin úr nyomában érkező fotóst.
– Mondja csak, Levin, mikor találkozhatunk Weiss-Neige asszonnyal? Azt hittem, itt vár
bennünket.
– Drága MacLemon kisasszony, kérem, fáradjon velem a szalonba, amíg asszonyom
megérkezik. Megkínálhatom addig egy frissítővel?
– Nagyon kedves, köszönöm Levin. Levin, ugye?
– Igen, kisasszony.

2017. szeptember 24., vasárnap

Hétvári HŐSnóta


Fürge Vinettu kipróbálta,
mennyire hasznos a lóvágta.

Pusztai Toldira tesztelték
hozdela - dobdide petrencét.

Szőke Kevin kora hat hónap,
üldözi egyre a rablókat.

Mennyei étel a hagymásbab,
benne ma senkise babrálhat.

Törje az asztalit apróra,
döngöli szépen padlóra,

püff neki, bajnoki számrendszer,
ad neki délre ma Bád Szpenszer.

Tagjai százfele osztódtak,
ő se találta ma vonzónak.

Ég fele lengeti Csák Norrisz,
sok kicsi kínai zászlót visz,

tátika pislogi szeptember,
bumm bele, fuss neki még egyszer.

Ez csupa móka de játék ma,
pörget a durrbele körhinta.

Bömböl és ordít a hangszóró,
megjavította ma Han Szóló.

Szétszedi, bütyköli Dart Véder,
maszkba hörögni ki nem szégyell.

Hirdeti harcosi törvény ma,
éljen e nagyszerű kolléga.

Este a rosszfiú elfárad,
végre ha vége e zsongásnak,

dugd el e hőskori zanzákat,
súgva se mondd el a macskádnak.



Nóta: Hétvári Andrea
Kép: Vajda Melinda

2017. szeptember 21., csütörtök

Smelka-SuperIROman: Becsengetős limerickek


Becsengetős limerickek
– avagy a hétköznapi szuperhősök –

Volt egy kishős, neve Balázska,
hátán húszkilós volt a táska.
Tesicucc, uzsonna,
plusz húsz könyv: fél tonna,
bárhol járt, megrepedt a járda.

Eszti nagy hős, született Tatán,
egésznap lóg a Facebook-falán.
Suliba – még ilyet –
telefont nem vihet,
most offline van, ha nem is lazán.

Volt egy kishős, a neve János,
ásítása elnyelte a várost.
A nyáron – képzeld el –
csak délben ébredt fel,
őszi reggel ezért volt álmos.

Volt egy kishős, a neve Félix,
kérdezték tőle, mennyi a Z, X,
azt mondta, nem tudja,
ő inkább futkosna,
de délre visszajön: ez még fix.

Egy szuperhős a Klaudia,
mert négy nyelven kell tanulnia.
Különórán táncol,
hegedül is párszor:
nyárig nem is kell aludnia.

Volt egy kishős, született Győrbe’,
nem beszélt máshogy, csakis Wordbe’,
számolta a pixelt,
ezzel sose viccelt,
fel is vették a kocka-körbe.


(c) Szalay György

2017. szeptember 19., kedd

Hétköznapi szuperhősök

 Hétköznapi szuperhősök



Arany János után logikusan Petőfi következne, pláne, hogy itt van az ősz, itt van újra, ráadásul szép is.
Annyira szép, hogy az iskola és kötelezettségek helyett maradunk a szabadidő hasznos eltöltésénél. Részben.
Persze a kötelezettségeket sem lehet megúszni, de különleges nagyítót használunk ahhoz is.
Ebben a szép, meleg esetleg esős és szomorú időszakban ugyanis a szuperhősökkel fogunk foglalkozni.
Legyenek rendkívüliek vagy hétköznapiak. Bújjanak álruhába vagy átlagosba.
Kapjanak illusztrált külsőt vagy tipografáltat.

Mondhatnám azt is, a szuperhősök köztünk élnek. Egyébként tényleg.

Kalandra fel!
Jó szórakozást kívánnak a fedett munkát biztosító, természetesen speciálisan titkos titkosügynökök:
Bódi Kati és Németh(B.) Eszter


2017. szeptember 12., kedd

Békés Márta Arany-rejtvénye és Arany-portrék, másként

Arany-keresztrejtvény

Illusztráció: Miklós Kelemen
1.      A walesi bárdok királya
2.      A Szondi két apródja című balladában szereplő pap neve
3.      A Vörös Rébék című ballada egyik szereplője
4.      Arany János egyik versének  címében van: …Istók
5.      A Bajusz című költemény főszereplője
6.      Arany költemény címszereplője: … elbujdosása
7.      A fülemile című vers egyik szereplője
8.      A Tetemre hívás című ballada szereplője
9.      Toldi szerelmének vezetékneve
10.  Mátyás anyjának keresztneve



Arany-ifjak és -hölgyek – Arany-portrék, másként


Ki lehet a bomlott hajú hölgy? 
Szőke Panni vagy Dalos Eszti?

Ki lehet a méltóságos? 
Zách Klára vagy Rozgonyi Cicelle?

Ki lehet az aranyifjú? Vojtina, a költő vagy Bárczi Benő?

Ki lehet a gyerekember? Szondi apródja vagy Arany Laci?


Lovag és lovagné, kevi rác és rácné, megesett lány vagy csábító – mind egy képzelet és nyelv, egy tekintet és arc szülötte – Arany Jánosé.


Belőle léptek elő, keltek életre mind a szereplői, ahogy az ő arcából készített látható karaktereket a FaceApp alkalmazás. 

A programot a célra alkalmazta: Miklya Attila.




2017. szeptember 9., szombat

Kiss Lehel: A 89973-as meséje



Szeptember eleje volt, amikor az éjszakai égboltról még nem számított túl későnek lehullani. A 89973-asnak esze ágában sem volt lehullani, annál is inkább, hogy fogalma sem volt róla, milyen hónap van, mint ahogyan arról sem, hogy ő a 89973-as. Egyébként akkor ezt még senki más nem tudta, csak később derült ki. Aprócska volt és halovány, de szívében dalok ritmusa pattogott, hasonlatok, metaforák, verssorok kavarogtak – ahhoz hasonlók, hogy „ég a napmelegtől a kopár szík sarja...” A Nap körül keringett ugyanis, és több mint három évébe került, míg egyszer sikerült neki, így hát volt ideje és oka is költői indulatoktól hevülni. Úgy szerette volna telekiáltani a világűrt, és magához ölelni egészen! Azonban irtózatos robajjal haladtak el mellette a kőszívű aszteroidák, és minden igyekezetét elnyomta a szférák zenéje.
Egyszer csak, amikor tompa fényét újabb dalokkal próbálta izzítani, enyhe csiklandozást érzett az oldalában.
– Mi lehet ez? – csodálkozott, és óvatosan fürkészett körbe.
Újra megcsiklandozták. Újra körbefürkészett, és észrevette, hogy a távoli Földről nézik őt. Megpördült örömében, és akkorát kiáltott, azt hitte, felrebben tőle a Fiastyúk is:
– Engem most fölfedeztek! Végre, fölfedeztek!
És valóban: a Földről árgus szemekkel lesték minden mozdulatát. Ez a figyelés csiklandozta meg az oldalát, és tette borzongatóan izgatottá. Végre, most kiöntheti a szívét, és elmondhatja szárnyaló verseit, hiszen komolyan figyelik, várnak tőle valami szépet, igazat! Már kezdte volna, ahhoz hasonlóan, hogy „ég a napmelegtől a kopár szík sarja”, de izgatott hangok jutottak el hozzá a Földről:
– Ki kell számítanunk a prehélium szögét!
– Meg az aphélium távolságát!
            – Sebaj, mégis megpróbálom! – gondolta magában, de ezt kellett hallania:
            – És a pálya excentritása?
            Csalódottan hunyt ki, és csak másnap éjszaka jelent meg ismét. Alaposan felkészült, hogy a lehető leghatásosabb módon tárja fel kincseit: a dalokat, a hasonlatokat, a metaforákat, a verssorokat.
– Szerintem alig van nagyobb fényerőssége, mit tizenöt magnitúdó – hallotta a Földről.
– És az orbitális periódus?
Hiába tűnt el hamar, hogy ne lássák, a róla készített képek kézről-kézre jártak világszerte a tudós társaságokban, míg egy esztendő múlva, egy rövidke pillanatban újra lencsevégre kapta valahol valaki.
– Aranyjánosnak fogom hívni! – sóhajtotta a felfedező elmélázva egy kicsit. A Kisbolygók Nagykönyvébe azonban ezt írták be: 89973. Ezt legalább mindenki érti – mondták a tudósok – és egyébként is: nagyszerűen illik hozzá ez a név!


Illusztráció: Miklós Kelemen

2017. szeptember 5., kedd

Várfalvy Emőke: Wifi-avatás



Csippanás, a kéz már járna,
szem lesüt, az elme kába,
ám nem áll meg, viszi lába,
mosolyogva lép halálba.
Ne mobilozz, hogyha mész!

Facepalmot nyom fenn az Isten,
ennyi bolond, hittem, nincsen,
mivel kell, hogy őket intsem,
tenyeréből feltekintsen?
Ne mobilozz, hogyha mész!



Másvilágon mind a pártok,
nem értik, mi ez az átok,
mi szórja az ifjúságot,
őrangyal bár vigyáz rátok.
Ne mobilozz, hogyha mész!

Bringán zúzott, fülben tombolt,
épp, ha tizenhat éves volt,
kamion kit árokba tolt,
metálzenére lett ma holt.
Ne mobilozz, hogyha mész!




Falat shortban formás lába,
smink chekkolás, mindjárt látja,
útját tilosban levágja,
mozdony alatt lesz ma ágya.
Ne mobilozz, hogyha mész!

Ránéz épp csak fent a szájton,
lett a képre elég lájknyom,
hírneve marad csak álom,
kocsi nem állt meg féktávon.
Ne mobilozz, hogyha mész!



Fut a kocsi, jön a hot spot,
ez de jó kép, nyom egy posztot,
’nézd, száznyolcan, ugye osztod’
végállomás villanyoszlop.
Ne mobilozz, hogyha mész!

Mefisztó markába röhög,
jöjjön a sok okos kölyök,
itt örök free wifi pörög,
vasvillával ritkán bökök,
Mobilozz csak, hogyha mész!

Illusztráció: Klesitz Piroska