2016. május 26., csütörtök

Lázár Vivien: Mi lenne, ha csigafestő műhelyem lenne – Kertész Erzsi: Csigafestő




Először a közönséges éti csigák jöttek.
Jóravaló, szerény népség. Kicsit lassúak, vagyis inkább csak megfontoltak.
         − Mi a kínálat? – kérdezgették. Nyújtogatták a gülüszemeiket a festékesdobozaim felé.
         − Van piros, kék, zöld meg sárga. És van csík, pötty, kocka és hullámvonal − feleltem.
         És már ebből is alig tudtak választani!
         − Legyen piros alapon sárga pöttyös? Vagy kék alapon zöld hullámvonal? Esetleg sárga alapon kék csíkos? – kérdezgették egymást.
         − Jó lenne lassan eldönteni – szóltam rájuk, úgy három nap múlva. – Beszáradnak a festékeim.
         Eleinte jól ment az üzlet. A négy alapszín és a négyféle mintázat számos kombinációt tett lehetővé. Mégpedig egészen pontosan… mindjárt meg is mondom, hogy mennyit…
         Na, mindegy. Sokat.
         De aztán egyszer csak jött egy csiga, és azt mondta:
         − Bárányfelhőt nem lehetne a házamra kérni?
         − Éppenséggel lehet – mondtam vonakodva.
         Ekkor kezdődtek a bajok!
         Jelentős felárért megfestettem a lila alapon fehér bárányfelhős csigaházat. Jól nézett ki. A büszke tulajdonos fel-alá flangált az új házában a réten, és dicsekedett a sok pöttyös meg kockás házúnak:
         − Egyedi dizájn. Méregdrága volt, de megérte. Nincs még egy ilyen!
         Másnap már ott álltak hosszú, tömött sorokban az ajtó előtt. Volt, aki szivárványosat kért, mások virágmintásat, a hazafias természetűek csigavonalat, de volt igény dinós, pónis, csillagos, versenyautós, halacskás mintára is, sőt néhányan vérszemet kaptak, és híres festmények másolatait kérték a házukra.

         Két hét múlva új alkalmazottakat kellett felvennem, hogy bírjam a terhelést.
         És a java csak ezután jött!
         Egyik nap becsúszott-mászott egy különösen megtermett példány, és azt mondta:
         − Ami engem illet, én kakaós csiga szeretnék lenni!
         Mindent a kedves vevőért! Kiszaladtam a konyhába, szerencsére volt egy kis kakaópor a szekrény mélyén.
         − Holland kakaópor, a legjobb minőség – mondtam. − És van fahéj is.
         Folyékony ragasztóval bekentem a házat, és rászitáltam a kakaóport. Tökéletes lett! Majdnem, mint az igazi. Kicsit ugyan fura volt az állaga, de kakaósnak kakaós volt, és csigának is csiga.
         Hamarosan mindenhol kakaós és fahéjas csigák szaladgáltak a réten. Na, jó, nem annyira szaladgáltak, inkább csak csúsztak-másztak. Később kibővítettük a szolgáltatást diós és kókuszos csigákkal is. Ha csak rájuk néztem, elfogott az éhség.
         Később viszont már rájuk sem bírtam nézni.
         Aztán jött az a nagy eső, és minden csigaházat lemosott. A pirosat, a kéket a sárgát, a csíkosat, a pöttyöset, az összes dinót és bárányfelhőt, a híres festményeket, a kókuszt, a kakaót és a fahéjat. Mindent.
         Barna színű lett újra minden csiga, én meg bezártam a műhelyt.
         Azt tervezem, hogy jövőre lósörény-fodrászatot nyitok. 



Lázár Vivien, 4. osztályos

SZTEJKI Pallavicini Sándor Általános Iskola, Sándorfalva
Felkészítő pedagógus: Török Zsuzsanna






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése