2016. január 28., csütörtök

JUHÁSZ GYULA: ANNA ÖRÖK, azaz MOLNÁR KRISZTINA RITA: VÁLASZ A KÖLTŐNEK


Nézze, kedves Gyula, maga költő,

lelkek ismerője, miért hull térdre

ismét? Egy nő mit kívánhat öntől?

Ha esküvőt és nászutat ígérne

nyárra, akkor talán, de köszöntő

verseit úgy unom, kiújult sérve

megriaszt és barna nyakkendője

félrecsúszott megint. Nincs jövője.





Az évek jöttek, mentek, elmaradtál
emlékeimből lassan, elfakult
arcképed a szívemben, elmosódott
a vállaidnak íve, elsuhant
a hangod és én nem mentem utánad
az élet egyre mélyebb erdejében.
Ma már nyugodtan ejtem a neved ki,
ma már nem reszketek tekintetedre,
ma már tudom, hogy egy voltál a sokból,
hogy ifjúság bolondság, ó de mégis
ne hidd szivem, hogy ez hiába volt
és hogy egészen elmúlt, ó ne hidd!
Mert benne élsz te minden félrecsúszott
nyakkendőmben és elvétett szavamban
és minden eltévesztett köszönésben
és minden összetépett levelemben
és egész elhibázott életemben
élsz és uralkodol örökkön. Amen.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése