 |
| Illusztráció: Egri Mónika |
Ebben a pillanatban az időzsugorgép megint nem
hasonlított egyébre, mint egy nagypapa táskarádiójára, csak - enyhén szólva -
viseltesebb volt az elmúlt napok sűrű eseményeinek hatására.
Sőt, egyszerre az ózélandi mutáns répák sem tűntek olyan félelmetesnek.
A fáradt társaság csöndes révületben rágcsálta őket a csöndes nyár végi
alkonyatban. Néha egymásra vigyorogtak, és magukban biztosak voltak benne, hogy
most már tényleg semmi baj nem érheti őket, soha.
És tényleg, egész
hátra lévő gyerek- és felnőtt életükben boldogan éltek, amíg meg nem haltak -
volna; de mivel ez egy mese, így simán megtörténhet, hogy örökké élnek!
Szerintem érdemes volna feltenni egyben is, egy összefüggő posztban az összes részt ... :)
VálaszTörlés