Rögtön az elején vége a dalnak,
elég már abból, hogy reggel se
hagynak!
Mikor az ember már attól is félhet,
hogy mindjárt fél hat, és csörög
a teló,
hogy ugrás az ágyból, és hattól már meló…
Mások még mazsolás kalácsot
falnak,
én meg már mehetek fejjel a
falnak,
görcsöl a gyomorom korahajnalban
savanyú nyomorom, mint te a
citromban
vagy inkább olyan, mint kávéba torma:
nulladik órában reggeli torna!
Hiába pörög fel ettől a motor ma
utána rettenet: kémia röpdoga!
Na nekem ilyenkor valahol a
legalul,
máris egy illetlen molekula
alakul…
Vágod, hogy nem vagyok spanja a
spineknek?!
Akár a frigóban, úgy hagynak
hidegen…
Exoterm? Endoterm? Nincs hozzá
lövésem,
mi lehet izgi a kovalens kötésben…
csak azt, hogy mindennek pedál a
lényege.
És ebben szó sincsen semmilyen
rokkáról,
legfeljebb bringáról, de ne
kezdj cikizni,
azzal, hogy ne kezdjek motorbiciklizni!
Nem fogok, nyugi, aggódni hiába
meglépem, mit Arthur tett, a
britek királya!
Ugyanis egy remény, hogyha a
tanerő,
megkapja azt, ami neki is
megnyerő.
El kell csak érni, hogy mondja meg mi,
ahogy „A lovagok, kik azt mondják: Ni!”
Ha pedig titkolja, megáll az
ész,
kap majd egy rekettyést és azzal kész!
Értelme semmi, de hogyha megnézed
a Gyalog galoppot, abból majd
megérted…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése