2015. április 22., szerda

Sopotnik Zoltán: Gondolkodó


kemény slam

Én még mindig nem
tudok semmit magamról,
csak fekszem egy nagy
tudathasadásban.
Kipányvázták a lelkemet –
ez a rakkenroll,
kiterítve a mélygarázsban
várok. Ki vagyok én?
Isten, adj hitelbe inni,
valami durvát kéne
foltozott magamba vinni.
Valami tényleg létezőt.
Kósa Vanessza képe
Mondjuk, négyzeten az abszint.
Valaki mindig kétkedőt.
Akivel leinthetek egy angyali
taxit. Mert pofázik
a fejembe a pofátlan
állat. Úgy hiszek benned, herceg,
te sármos nagyúr, hogy
kockakővel megdobállak.
Esetleg dögkútba teszlek,
de rögtön ki is húzlak,
ha nemtetszik a rendszer,
mentális pöröllyel, naná,
hogy széjjelzúzlak.
Én még minden reggel
ostyát zabálok, felnézek
az égre, jó nagyot kiáltok.
Semmi. Még egy szembogár
se a felhő mögül, nem zendül a
magányos gótika. Lehet,
hogy én vagyok a posztmodern
Fehérlófia. Van ingem,
gatyám, bőröndömben
sok pia. Szememben meg
kókusz vérzik, és
a remény csillog
Vagy egy kajla
billog
villog.

Én még mindig nem
tudok semmit magamról,
csak fekszem egy nagy
tudathasadásban.
Tükröm, tükröm

párás para. Vázlatszerű,
avantgárd arcommal
élek egy lakásban.
Idegen vagyok bárhol,
identitásom szekrénybe
gyűr, kitakarít összerámol.
Dúdolja, hogy
„hazamegyek és lefekszem,
vigyetek el, vigyetek el”,
visszafelé öregszem,
csináljátok utánam.
Kedvenc templomom
előtt letolt gatyában,
várom a világvégét,
nuku tévé, nuku áram.
Dark mese lesz,
kössünk különbékét
mindezek tudatában,
éljünk majd tovább egy
Univerzum-tablettában.

Én még mindig nem
tudok semmit, csak téged
foglak szépen összetörni.
Áthúzok motorbiciklimmel egy
párhuzamos világba,
a szívem a Holddal összekötni.
S ha rám tapadnak a
másik tudat szellemei,
kézen fog akkor majd Aliz
meg Amélie, és törékeny
filozófiát fogok majd
szellenteni. Röhögünk és enyém
lesz az egész bolygó, csak
keverem majd, melyik,
belinkelik az idővonalamra,
Che Guaverát, Batmant, Fankadelit.

Sopotnik Zoltán, író, költő
Kósa Vanessza, Szombathely, Bolyai Gimnázium, 11/C

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése