2015. március 5., csütörtök

Tasnádi Emese: Anyapara





Anyapara
(egy anya és lánya közös könyve)

- részlet -


Bevezetés helyett:

1. Bár a szereplők létező, valós személyek, de a velük megtörtént események mind csak a fantázia fura jelenségei.
2. Bárminemű hasonlóság más családokkal véletlen!!!!

Szereplők anya szerint: 

Én: aki nem ír naplót, csak lejegyzi a gondolatait 
Nóri: a lányom, aki ír naplót, blogot, smst, hozzászólást, füljegyzetet, irka-firkát és elvétve leckét

A család tagjai még:

Péter (a férj): többnyire dolgozik, ügyel, kongresszusra jár, vagy cikket ír, esetleg a jövő orvosnemzedékét tanítja, esténként Jamie Olivert játszik (lehetek én Nigella?)
Juli (a húg): középsősködik
Joci (az öccs): bohóckodik és követel figyelmet, kaját, tv-t, mindent

Mama1: nevel
Mama2: messze van
PótMama: palacsintát süt 


Szereplők Nóri szerint: 

Anya: mindig mindent tud, vagy kitalál, és ez idegesítő
Én: rengeteg dolgom lenne, ha hagynák csinálni

A család tagjai még:

Apa: ügyel, kengrusszusra jár és főz, vagy gitározik (a kettőt egyszerre még nem csinálta)
Hugi: idegesít
Öcsi: cukiskodik (vagy nem) 

és a Mamák



Október 15.

Ááááááá! Fhu, teljesen kivagyok! A matek már megint 1 lett, és anyu kiborult. De most tényleg. Hiába mondtam, hogy én tanultam, szerinte azonban a jegyeim nem ezt mutatják! Ráadásul ott van a fizika is. Az új tanárnő, a Kanga, nagyon gáz.
         Anyu szerint nem kéne bántanunk, és esélyt kéne adnunk neki. Lehetnénk egy kicsit türelmesebbek, hiszen kezdő! (Mi van?!! Ez a nő még csak most tanít először? Ez lehetetlen, hisz ilyen öregnek nem adnak diplomát! Az egyetemre fiatalok járnak, nem?! A nagyanyám jobban néz ki nála, ha macinacit húz! Úristen!)  Egyébként meg hallottam, ahogy anyu azt mondta a telefonban a barátnőjének: Hát… nem tudom mi lesz ebből. Rettenetesen halk, és ahogy kinéz! Ezt a szerencsétlent ezek a hormonoktól duzzadó kamaszok megeszik reggelire!
         Azért próbálom fizikából összekapni magam, a jegyeim nem is olyan nagyon vészesek (2,3,4); csak az a baj, hogy egy büdös szót sem értek belőle. Ez pedig nem jó. Anyu szerint. Szerintem nem rossz, én legalábbis jól meg tudok lenni ezzel a tudattal. Kell a nyavalyának a fizika!
Na, mindegy, az egészből az lett, hogy apu és anyu válságültek és holnaptól lesz Margit. A Vaj is így járt, neki már a múlt héttől van Emese. Heti 2x2 óra Margit és én leszek az osztály fizika-matek-kémia (mer’ az sem megy) zsenije



A lányom elbutult  

Vajon hol van az a határ, ahol egy anya úgy dönt, hogy a dugájába dől. Vagy legalábbis eret vág magán, borba fojtja bánatát és úgy dönt, hogy minden anyai képessége hazugság volt. És miért van az, hogy az addig okos, kedves, bájos kislány hirtelen elfelejti, hogy ő okos, kedves, bájos kislány?!
            Lehet, hogy hagyni kéne őket, hadd találják meg a maguk tempójában a maguk útját? De….én hagynám, ha engem is hagynának a társadalmi elvárások, az iskolarendszer és a tapasztalat, hogy mások is így csinálják.
            Na, mindegy: a dugám erős, az érvágás fáj, soha nem ittam alkoholt (egy kamasz miatt nem fogom elkezdeni), és meggyőződésem, hogy jó anya vagyok, a rendszer a hibás (vagy a gyerek) J Ergo: Margit 2x2 órában, aztán majd meglátjuk (Csak még egy kicsit parázok magamban, halkan nyüszítve, hogy senki ne hallja: ugye jól csinálom?!)
            Mégiscsak kéne beszélgetnem még vele, nem?

De hogy beszélgessek vele?!

Felhívtam a barátnőmet. Valakivel beszélnem kell erről!

-          Nem tudom! Nem értem! Én próbáltam, istenuccse! Van esze, feje, nem hülye! Akkor meg miért, hogy mégsem, vagy hogy mégis, és még aztán?! – kántáltam.
-          Jól vagy? – kérdezte kicsit aggódva a barátnőm.
-          Nem, nem vagyok jól! Szeptember óta nem vagyok jól. Elkezdődött az iskola, és vele ez a borzalmas 7. év! Olyan, mintha hirtelen elfelejtett volna mindent, amit eddig tudott. Bukásra áll matekból, sorra hozza a ketteseket, hármasokat. És most itt van ez a levél is, figyelj!

Tisztelt Szülők!

Kérem, hogy mihamarabb fáradjanak be hozzám fogadóórára, mert lányukkal problémák vannak!

üdvözlettel,
TT. osztályfőnök


-          Hát ebből nem sok minden derül ki, csupán annyi, hogy problémás kicsit.
-          Kicsit?! Nézd meg az ellenőrzőjét!
-          Na, jó, de hátha van valami logikus magyarázat arra, hogy mitől rontott ennyit!
-          Mégis mire gondolsz?! Biztos lehetsz benne, hogy sem itthon, sem az iskolában nem verik, nem zaklatják, nem bántalmazzák, nem akadályozzák meg az önmegvalósításban, a számítógépezésben, az okostelosbizbaszokban, a sportban, a barátokkal lógásban, az olvasásban, a rajzolásban, a mittudoménmiben! És mégis, nézd meg, hol tartunk!
-          Hol?
-          Sehol! Éppen ez az! Jövőre felvételiznie kell a gimnáziumba, a 7. év végi jegyek már számítanak!
-          Nyugi, ne parázz! Még fél év sincsen!
-          Jó, jó! De két hónap, és lesz! Most mondd meg, mi a baja! Mi történt az én okos, jó tanuló kislányommal?
-          Én nem tudom. De ő biztosan.
-          Ki?
-          Az okos, jó tanuló kislányod! Beszélgess vele!
-          Vele?!
-          Szerintem inkább vele, mint az osztályfőnökkel.
-          De hogyan? Ha véletlenül beteszem a lábam a szobájába, 10 perc múlva kiutál.
-          Hm, egész sok időt kapsz….különben meg FB!
-          Tessék?!
-          Facebook! Chatelj vele!


Hát megpróbáltam, chateltünk:


Én: Szia! mit csinálsz?
Nóri: Sszasz! semmit, meg tanulok.
Én: mit?
Nóri: fizikát
Én: az jó, elég siralmasan állsz belőle
Nóri: kösssz anya :(((
Én: de ugye, nem facebookozol tanulás közben?
Nóri: szerinted? ez most komoly?! ne má’!! anya, szerinted most mi a fenén beszélgetünk?! Különben meg nem, birkát nyúzok! XD
Én: Jól van, na! csak úgy mondtam, mert egyszerre csak egy dologra lehet figyelni, kicsim!
Nóri: Szerintem lehet többre is. Én tudok.
Én: Mi volt ma a suliban?
Nóri: Fhu, há semmi különös. Bár a Vaj megint elég depis. A Luja meg hazament a nyanya angoljáró, mert rosszul érezte magát
Én: olyan sokszor beteg az a kislány
Nóri: ja, gyenge a tüdeje
Én: És mi volt még?
Nóri: hát…megírtuk a bioszt
Én: hogy sikerült?
Nóri: Nem tudom de naon felek aaaa L
Én: Miért?
Nóri: Hat….a Girbegurba kiszámíthatatlan. De jovo felevben jobb lesz. Portfoliokat kér
Én: Az mi?!
Nóri: jaaaj anya, majd később elmondom
Én: nem akarsz beszélgetni?
Nóri: hát, ha te akarsz
Én: én szeretnék
Nóri: jaja okiiii
Én: miről akarsz beszélgetni?
Nóri: igazábó nem én akarok, hanem te! emlékszel?
Én: igen….szeretnék kicsit többet tudni rólad…amikor kislány voltál sokkal jobban ismertelek.
Nóri: én most is ugyanaz a kislány vagyok
Én: de már nem Barbizol, nem játszol szerepjátékokat és nem félsz a sötétben
Nóri: A gépen tervezek szép ruhákat, Barbiknak is. Sokszor képzelem azt, hogy én egy Londonban élő híres divattervező vagyok. És még mindig félek a sötétben.
Én: óóó…de már nem jössz le az ágyamba
Nóri: mert ott az öcsém, és a hugom
Nóri: anyaaa, itt vagy még?
Én: igen, itt vagyok. Én ugyanúgy szeretlek téged is, mint a tesóidat
Nóri: tudom….de néha jó lenne, ha csak az enyém lennél…
Én: Ó, Kicsim!


November 2.

Négyesnégyesnégyes! J Négyes lett a matek dogám! Imádom a Margitot!
És ez még mind nem elég! Ma visszajött a Csongi a suliba. Belátogatott drámára, és az én szívem megint megdobbant! Olyan szép szeme van! És komolyan mondom, de olyan übercuki a szemüvegében! Rám mosolygott és én vissza, aztán még kétszer ugyanezt! Tényleg nagyon tetszik még most is, pedig már nem is bele vagyok szerelmes, azt hiszem.  Mert a suliban most a „KisŐ” a BB Íiiiii
Tulajdonképpen azért „KisŐ”, mert nagyon kicsi. Legalább egy fejjel kisebb nálam L... De, ugye megnő, anyaaaaa??!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése