2015. március 12., csütörtök

Elbújtam a Holdban

Keresték reggel óta, de szobájának
Rejtekéből sokáig nem érkezett válasz.
Anya kezdett először aggódni rajta,
a szigorú szülők fegyelmével, készakarva.
„Vakarcsnak neveztek,
Hát világgá megyek.”
„Világgá megyek, ha kell,
És senki sem érti meg.”
A padlásra bújt hajnalok hajnalán, oda,
Ahol nem találják majd meg soha.
De a padlás sem volt otthonos,
Csak poros, csak csupa lim-lomos.
Mindenhol a felnőttség nyoma,
Selejtes öltönyök, kalapok, nyakkendők otthona.
Rajzolni kezdett unalmában egy
Meg még egy pálcikaembert.
Szeme előtt a papírlap
Épp hogy életre nem kelt.
Akkor már kicsit egyedül is volt,
Akkor már kicsit félt is.
Míg aztán elaludt, álmában
Szerető szülőkről álmodott.
A pálcikaemberek pedig életre keltek.
Tinkó Máté , író, költő
Elbújtam kora reggel és szobámnak
Mélyéről órákig nem adtam semmi választ.
Anya hadd kezdjen majd csak aggódni rajtam,
szigorúnak tetsző fegyelemmel, nem-akarva.
„Vakarcsnak neveztem,
Világgá ne menjen!”
„Ám, ha az kell, legyen,
Hogy megértsed, Kincsem…”
A padlásra bújtam hajnalok hajnalán,
Ahol nem talál meg apám-anyám.
De a padlás nem lesz otthonos,
Örökké csak poros, csupa lim-lomos.
Mindenhol a felnőttek nyoma,
Kopottas kalapok, nyakkendők s a múltnak otthona.
Rajzolni kezdtem unalmamban egy
Meg még egy pálcikaembert.
Szemem előtt a papírlap
Életre és létre kelt
Akkor már kicsit egyedül voltam,
Akkor már kicsit fenn voltam a Holdban.
Hol aztán szerető szülőkkel
Játszottam és éltem boldogan.
A pálcikaemberek pedig körtáncot roptak.
Weeber Anna (11.C)

Tinkó Máté, író, költő Weeber Anna, Szombathely, Bolyai Gimnázium, 11/C

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése