2015. január 31., szombat

Németh Eszter: Kedves Füles Mackó!

Kedves Füles Mackó,
képzeld el, öreg Barátom, csomagoltam a karácsonyi utazáshoz, amikor a kezembe akadt a régi mackóm. Rögvest keresni kezdtem a párját, ami még a bátyám macija volt, roppant megörültem, amikor előkerült őkelme, gondosan megtisztogattam s becsomagoltam.
Már neki is van gyereke, két fia. Néztem a két mackót, a becsomagoltat meg a másikat s te jutottál eszembe. Mert medve mindenkinek kell.
Igaz, régen nem írtam már, bocsáss meg érte, s régen nem kopogtál be Te sem a gondolataimba az emlékeim közül, de hiába jöttek Medvék minden mennyiségben, Tavaszi medvedal meg Nyári medveségek, esetleg egyéb medvés költemények, azért a lekonyuló fél füledet még felnőttként is el-eldúdolom, igaz csak halkan, mert az énekhangom azóta sem lett jobb. Most elhatároztam, hogy előszedem a szalagos magnót és megmutatom a gyerekeimnek, igaz Téged nem tudlak megmutatni, mert anno Rád vették anyuék a Vukot. Jó, hát én imádom a rókákat, de ezt soha nem fogom elfelejteni nekik!
Ahogy Téged sem, öreg Cimbora, úgyhogy kívánok Neked mézescsupros, barátidőben bővelkedő, tavaszi medvedalos új esztendőt!
Sok-sok szeretettel,

Eszter

2015. január 30., péntek

Nagy Anikó Johanna: Kedves Gombóc Arthúr

Kedves Gombóc Artúr!

   Az újesztendő küszöbén tébláboltam éppen, amikor eldöntöttem, hogy elég a gatyázásból, lerázom a tavalyról maradt tutyimutyiságomat, és megírom végre neked ezt a levelet.

   Azóta tervezgetem, amióta ráeszméltem, hogy mi ketten igazi sorstársak vagyunk. És az az elvem, kedves Artúr, hogy a sorstársak minden körülmények között tartsanak össze! Ha eddig nem is, hát legalább most, az újévben.

   Bár valahol azt olvastam, hogy te vagy az egyetlen, aki olyan nagyon szereted a csokoládét, hogy szinte már semmi mást nem is eszel (és mégsem fogysz le), de a tény az, hogy sajna ketten vagyunk. Minimum.

2015. január 29., csütörtök

Simon Réka Zsuzsanna: Kedves Tündérbodár!

Kedves Tündérbodár,

egy jó ideje már rágcsálom magamban a hozzád szóló levelem, de sajnos a címed nem sikerült kinyomoznom. Ez már csak ilyen. Öregszem. Már nem lelem örömöm a nyomozásban. Ezért is fordultam író cimboráékhoz, hátha itt, az oldalon majd elolvasod a neked szánt sorokat.
Hadd kezdjem azzal, hogy kellemes péntek délután van.  Idebent.  Ennek ellenére odakint a napsugarak nem cikáznak vidáman a levegőben, még a madarak sem cikáznak vígan a levegőben, sőt még a szárnyas bogarak sem.  Bogarak? Mit is beszélek! Hol vannak ilyenkor a bogarak?! Igaz, láttam ma három gólyát a közeli katedrális tetején, de ők sem cikáztak. Köd van. Mindennap. Nem látni, honnan kezdődik, meddig tart. Beütött a nyálkás hideg errefelé is. Lehet, túl sokat esőtáncoltam? Szelet nem kértem, de kaptunk azt is bőven az idén, így valahogy ritkábban mosolygok úgy, ahogy te szoktál. Az égbámulásom sem az igazi, pedig szoktam, becsszóra,  pont úgy, ahogy tőled tanultam. 

2015. január 27., kedd

Kertész Edina: Hogy vagy, Pippi?



















Kedves Pippi!

Hogy vagy? Olvastuk, milyen nagyszerűen elbántál a múltkor azzal a két banditával! Persze nem tudták, hogy te vagy a legerősebb kislány a világon. Mi újság a Villekulla villában? Sütöttél mostanában palacsintát? Mi bevezettük azt a szabályt, hogy ha esik az eső, nekilátunk palacsintát sütni. Ősszel és tavasszal meglehetősen sokszor eszünk palacsintát, persze mogyorókrémmel. Hogy van Nilsson úr? Ő is olyan enyves kezű, mint Szotyi? Képzeld, ez az átok rossz jószág a múltkor bemászott a szomszéd ablakon, és elcsent egy zenélő dobozt, amiben varázsigék voltak… jó nagy felfordulás kerekedett! Mondd csak, nem zavar a harisnyád? Mi inkább térdzoknira váltottunk Pepitával, mert a harisnya túl vastag volt és mindig igazgatni kellett. Jut eszembe, képzeld, Pepita megint osztályelső lett. Te meg én azért tudjuk, hogy a tanulásnál sokkal érdekesebb dolgok is vannak, például felvásárolni egy édességboltot…  Ha lenne annyi aranyam, mint neked, én is rögtön ezt tenném. Szerencsére Guriga bácsi néha kisegít minket egy-egy mályvacukorral. Hogy van Horáciusz? Még mindig szereti lelegelni a nénik kalapját? Képzeld, nálunk Sztepó, a póni az állatkert sztárja lett a sztepp-műsorával. Remélem, a nyáron meg tudunk látogatni téged a Villekulla villában! És persze bármikor szívesen látunk mi is, ha kedved támad némi varázslásra!

Szia,


Pötyi

2015. január 25., vasárnap

Nyulász Péter: Kedves Kurtafarkú!


 Kedves Kurtafarkú Malac!

Őszinte örömmel írom üdvözletem erről a „hol van, hol sincs” helyről, a messzi Üveghegyen, sőt még az Óperenciás tengeren is innenről.

Sok mesét hallottam már, ám olyan mesés fordulatra mégsem számítottam, amilyen ez év elején megesett: hogy személyesen látogatsz el hozzánk!

Kérlek, ne neheztelj azokra, akik méltatlan gúnyneveket aggattak rád, mint Rocksteady Attila, vagy Konfuciusz…

Voltunk azért jó páran, akik a semmiből előbukkanó, s napok múltán semmivé foszló tüneményben felfedeztük minden idők legismertebb meseszereplőjét!



Kedves Kurtafarkú Malac! 

Örülünk, hogy láthattunk, hogy drukkolhattunk neked Budapest utcáin! 

Széles rajongótáborod nevében kívánom, hogy a folytatás legalább olyan malacos legyen, mint amilyenre a kezdés sikeredett, s hogy legyen még szerencsénk egymáshoz ez év során! 

Addig is vigyázz magadra és a meséinkre! 

Üdv és BÚÉK, 

Péter 

u.i.: kérlek, add át üdvözletemet a Túróorrú malacnak is, ha jól sejtem, ő kísért el e fővárosi kalandra 2015 elején .....




2015. január 24., szombat

Csík Mónika: Gesztenyecsoda G.A.-nak
























Csík Mónika
Gesztenyecsoda

Gombóc Artúrnak szíves figyelmébe, utalásképpen,
hogy az új évben ne csak csokievésen törje a fejét


Gyűjts össze tíz-húsz gesztenyét.
Veheted boltból,
piaci pultról,
Piaci Lujza
pöttöm pultjáról,
vagy koala-fürgén
mászhatsz fára,
körte- vagy alma-,
ó, Szent Eukaliptusz,
dehogy körte- vagy alma-,
gesztenyefára, gesztenyefa
legcsúcsára mássz,
ott tömhetsz két zsebre
tíz-húsz, tüsökkabátba
bújó gömbölydedséget.
Odahaza, nagyi pöttyös,
fortyogó fazekában
főzd porhanyós puhára
tíz-húsz gesztenyédet,
héja nélkül, persze,
ami ez esetben nem madár,
bár pontos j-vel írják,
de hogy ne zavarjalak össze,
gesztenyehéjra gondoltam,
nem valamiféle madár-szössze-
netre. He-he. Jó, mi?
Össze-szössze. Hogy kerül
efféle maflaság egy sima
gesztenyepüré-receptbe?
Jogos a kérdés.
A válaszom: miért ne?
A főzés vicctől viccesül.
Lükéskedéstől lesz minden
konyhai munka édes
krémeshez hasonló kellemetesség.
Na tessék!
Újabb szótekerítés, ragkanyarítás,
a receptet kellene előbb befejezni.
Rendi. Tehát törd puhára tíz-húsz
immár mezítelen gesztenyédet,
pottyants közé maroknyi mazsolát,
némi cukrot, kavard össze. Ennyi.
Ja, ne felejts el végül némi

tejszínhabot a tetejére kenni!

2015. január 21., szerda

Szabó Imola Julianna: Kedves Imikém


Dániel András Imikéje :)
Kedves Imikém,

Én is Imikém. Bár nem ezért írok. Vagyis lehet, hogy ezért. Nekem is van egy kalitkám, reggeli ébredésnek hívják, és kávéval szoktam beolajozni az agytekervényeim. Titkon madárnak képzelem magam, de mégiscsak  nyúlnak csavaroztak. Sok köztünk a hasonlóság, Imikém. Itt nem dió van, hanem tégla, de itt sem nagyobb a világ, csak a képzelet növeszti egyre nagyobbra. A gonoszos játék nekem sem megy valami vérszemesen, de hintázni különösen szeretek a délutáni fényszálakon. Imikém, de jó lenne egyszer csak úgy elnyikorogni egy napot, csak úgy, közösen. Feldobnék a sparheltre egy lábost, és csak várnánk amíg felmelegszik a füle. Vagy elengednék a friss nyári éjszakák illatát, van egy doboznyi szag-befőttem.

Imikém, egészen jó felhúzhatós bádognyúlnak lenni. Van eleje és vége a napnak, és még az öregedés is máshogy látszik rajtam. Pedig lassan eszeget ez a puhaszájú rozsda. Azt mondja, hogy nyramm-nyramm. Egy csavar mint száz, holnap lesz a születésnapom. Egyszer van az évben ez a nap (szerencsére!). Arra gondoltam, hogy meghívnálak magamhoz. Eljönnél? Lesz itt még pár barátom. A fogatlan róka és Ede, a kekszidomár és Lekka, a szitakötő. Sütök láthatatlan tortát majd, van egy olvashatatlanul jó receptem, és frittyantok hozzá szódás szörpöt is. Imikém, jó lenne ha eljönnél, és meghúznád a logó fülem. 

Várlak, dióbeles szeretettel: 
egy Imikém, a másik

2015. január 19., hétfő

Majoros Nóra: Helló, Liza!



Helló, Liza. Figyellek ám. Titokban. Tudom a neved is.

Látlak reggel meg este, de csak akkor, ha kinyitod az ablakod. Majdnem röntgenszemeim vannak, amik átlátnak a falon, de csak majdnem.

Látlak, amikor az iskolába mész. Cipeled azt a nehéz táskát, ami ki van tömve egy zsebkutyával.

Piha. Zsebkutya. Minek neked zsebkutya? Egyáltalán nem jó semmire.

Minden pocsolyába beletapicskol az udvaron, és amikor bemegy a házba, nem törli meg a lábát. Csupa locspocs lesz az egész lakás, apa és anya persze tiszta ideg.

Belelóg a füle az edényébe, amikor eszik, és minden csupa maszat körülötte.

Egész nap csak heverészik kinyúlva, mintha döglött lenne, amikor pedig te pihennél, szökdécsel  körbe-körbe, mint aki lenyelt egy békát.

Ronggyá rágja a balettcipődet. Meg a papucsodat. Meg a csizmádat is. Egyáltalán, mit fogsz az ablakpárkányra tenni, ha jön a Mikulás?


Megcsócsálja az uzsonnádat, de csak akkor, ha neked is ízlik. Ha azt szeretnéd, hogy tüntesse el, és anyu ne vegye észre, hogy nem etted meg, mert fúj, túl sok benne a vaj, akkor bezzeg nem eszi meg. Ha megpróbálod megvesztegetni gumicukorral, akkor se.

 És nem szereti a lányos játékokat. Mindent fiúsan csinál.

Szerintem neked egyáltalán nem kell zsebkutya.

Szerintem neked én kellek.

Itt találsz a ház előtt, a kuka mögött. Gyere értem.

Nyau

Ui.: Na jó, a zsebkutyát egyáltalán nem kell kidobnod. Elviselem, egye fene, akkor is, ha haszontalan. De talán… esetleg… nem akad véletlenül egy másik zsebed is?


2015. január 16., péntek

Miklya Zsolt: Kedves Döm!




















Kedves Döm,
Többször elhatároztam már, hogy lefordítom a verseidet egy könnyebben érthető nyelvre, de mindig ódzkodtam a szó szerinti fordítástól, az ilyen prampapam­prampapam­féléktől.

Máskülönben meg alig találok megfelelő szavakat. Szóval, elég lehetetlen vállalkozásnak tűnik.

Az is többször eszembe jutott, hogy megkeresem a rokonaidat, az egészen távoliakat is, akik lemaradtak valahol a füves pusztákon vagy zordon fenyvesek közt, és csak dudolnak, danolásznak, dünnyögnek és dönögnek. A dínomdánomokról és deazértisekről nem is beszélve. Kerestem, indultam is, de mindig hoppon maradtam, mert a találkozások nem hoztak többet, mint amit tőled hallottam. Amit zavaromban csak dadogva tudtam ismételni füves pusztákon és zordon fenyvesek közt: Döm. Dödöm.

Ne haragudj hát, hogy levelemmel most téged szólítalak meg, ugyanis rájöttem valamire, amitől nem tudok szabadulni. Hogy egy nyelvet beszélünk. Mielőtt megtanultuk a felnőttek szavait, mielőtt meg tudtuk fogalmazni, mit jelent a szeretni, már tudtuk, mit jelent, csak egészen másként mondtuk. Már nem emlékszem, hogyan. Csak hangokra emlékszem, amik azóta átváltoztak szavakká, mondatokká. Ma így mondanám, elég hosszan: „Úgy elképzeltem anya, hogy mellém bújsz még egy kicsit. Hogy kucorodhatunk együtt, és meg is masszírozol. Én is megmasszírozom a hátad. Meg a válladat is. Aztán kimehetsz a konyhába, és nem leszel ideges. Dúdolgatsz és gőzölgetsz, én meg játszom majd körülötted. Befutok félni a sötét szobába, kifutok súgni a füledbe: úgy elképzeltem, anya, hogy mellém bújsz még egy kicsit...”

Látod, ilyenek jutnak eszembe felnőtt fejjel, ahelyett, hogy leülnék csak a fűbe, és cickafarkkal cirógatnám a nyakad, vagy bujjbujj­jancsit bujtatnék az inged alá. Aztán csak összenevetnénk, és lefordítanánk az egészet egy felnőttek számára is értelmezhető dömdödömre.

Kedves Döm,
Maradok nyelvbarátod
Zsolt



2015. január 13., kedd

Hétvári Andrea: Kezdődjön hát, Vacskamati!




































Kezdődjön hát, Vacskamati!



Bár az esztendők mindig az elejükön szoktak kezdődni, nem mindig könnyű valamit elkezdeni, és visszaszámolni különben is sokkal izgalmasabb! Vasárnap, szombat, péntek és mindig fontos, hogy a lényeg a legkisebb apróságokban van, vagyis az iciripiciribbnél is apróbb mégpiciribbekben. Valamint egyáltalán nem szabad szem elől téveszteni, hogy nem minden vasárnap, szombat és péntek művelt, sőt vannak kimondottan faragatlan, műveletlen csütörtökök, akik mindenféle idegen nyelveken (időnként péntekül ordítanak), ilyenkor a legjobb feljebb tekerni a rádiót vagy Vadkan Valdemárra és Gepárd Gézára gondolni, hogy még nagyobb csetepaté legyen. Az ilyen (és ennyire műveletlen) csütörtökökön az ember legjobb, ha barackot tartósít, akarom mondani egyetemes világméretű csalást főz ki vagy bárányfelhőket bodorít, mert az talán még nem minősül minden esetben munkakerülésnek. Mindazonáltal egyáltalán nem szabad elfelejteni, hogy Mikkamakka, Maminti, Bruckner Szigfrid és a többiek nélkül fabatkát (és semmilyen batkát) nem ér az egész, mert hát a lényeg a mégpiciribbek után mégis csak a legeslegpiciribbekben van. A hencegő oroszlánok lyukas fogainak állított ormótlan emlékkövek és az ezektől híres (úgynevezett) ünnepnapok akkor is az enyészeté lesznek, ha doktor Zirrzurr igazolást ad róla, hogy fontosak.


Vigyázat! Egyetemes világméretű csalás! (Ami egész évben érvényesnek látszik, de mégsem érdemes vele foglalkozni csak a krumplifőzelékekbe való babérkoszorúkkal és az oroszlánoknak való fog- és agyarbarát parizerekkel, na meg Dömdödömmel.)


Ezért kedves Vacskamati, boldogságos, békességes, barackbuggyantós, bárányfelhőbodorítós, versköltögetős, fogorvoskerülős, mikkamakkázós új esztendőt kívánok! És kezdődjenek a vasárnapok most már a legelejükön!
Kerek- és négyszögletű ERDŐHATÁR, 2015. mai nap

Hétvári Andrea

2015. január 10., szombat

Kedves Vasorrú bába!


























Kedves Vasorrú bába!

Már nagyon régen ismerlek a meséskönyvekből, sokszor olvastam a gonosztetteidről, ami felháborított, és mindig borsódzott a hátam a fizimiskádtól, valahányszor rád néztem. Jó lenne ezen változtatni!
Az új év alkalmából kívánok hát neked új életet csupa jóval és széppel körítve, aminek valóra válását az én régi barátom, Bergengócia királya finanszírozza. Itt küldöm a csekket. Kívánok neked seprű helyett egy BMW-t sofőrrel. Erdei kunyhód helyett palotát, ahová virágokkal szegélyezett, kikövezett út vezet. Rút orrod korrigálására és ráncaid felvarrására plasztikai sebészt, görnyedt hátad kiegyenesítésére csontkovácsot és gyógytornászt, valamint pedikűröst és manikűröst a hosszú karmaid eltávolítására. Kitűnő fodrászt, kozmetikust hajad és bőröd ápolására, stylistot ruhatárad felfrissítésére, és egy jó fogorvost, aki miután kihúzta azt az egy darab elsárgult szemfogadat, gyönyörű műfogsorral pótolja hiányzó fogaidat. Kívánom továbbá, hogy gonosz lelkedet gyógyítsa hozzáértő pszichiáter és pszichológus, az étrendedre pedig dietetikus szakember ügyeljen. És amikor ezek a szakemberek végre befejezték a kezelésedet, és a tükörbe nézve megtapasztalod a huszonegyedik század modern varázslatát, örülj annak, amit látsz, és fogadd meg, hogy legalább a 2015-ös évben nem követsz el semmi gonoszságot. Ennek sok millió gyerek fog örülni a világon.

Boldog új évet kívánok! 
 Tóth Ági, az Óperencián túlról. 

2015. január 7., szerda

Búcsú-lap


Elrepült az utolsó képeslap. Fázós zsebébe rejtette a január. Mikulás és Takács Ferenc, meg a bejgli és Rudolf, meg Kamcsatka is vele szállt. Csak a bejegyzések maradtak. Képek és szavak, amikért ezer hála a hónapot színesítő alkotóknak. Reméljük, hogy nullától száz éves korig, bajszos angyalokon és durcás karácsonyfákon túl is színt csempésztünk a monitorokra. 
És repül az utolsó képeslap a postások kezéből, meg sem áll a január feliratig.

Mi lesz ezután? Az új év új álmokat gyurmáz. Mesés lesz, az biztos! 

Köszönettel, a novemberkarú december postásai:


Imola és Nóra

2015. január 4., vasárnap

Hétvári Andrea: Üzenet a SZÁRNYAS MESÉKTŐL



Kedves Emberek, Gyerekek, Embergyerekek!

(és persze Vakondok, Mókusok, Cinkék, Rigók, Sünök és mindenki, akihez januárban is eljut majd a postás vagy legalább be tud kopogtatni háza, odúja, vacka vagy kunyhója ajtaján)

Egyszer volt és többször is. Hogyan is kezdjük? Talán így. Ismertek minket jól. Néhányan még gyermekkorotokból. Barátok lettünk az esti kislámpa fényénél, veletek tartottunk a nyaraláson, a tenger és a tó partján, veletek voltunk, ha várakozni kellett és minket hallgatva hajtottátok álomra kobakotokat. Bejártátok tájainkat, bebarangoltátok rétjeinket, utcáinkat, szomorúság-völgyeinket, vidámság-patakjaink üveghegyekenistúl partját. Még olyan egészen aprócska helyekre is bebújtatok velünk, ami éppen akkora csak, mint egy mécsvirág kelyhe (és alig fér be rajta egy kétpettyes katica). Eljött a január, és eljött az idő, hogy szárnyainkra vegyünk benneteket. Mert repülni nemcsak az angyalok, a madarak (vagy a katicák) tudnak, hanem mi, mesék is. Szárnyaink mindig úgy és mindig oda repítenek benneteket, ahogyan és ahová repülni szeretnétek. Ahová legtitkosabb álmaitokban vágyódtok. Ezt kaptuk a téltől és a sötéttől. Ha már uralkodóként trónra léphetnek ezekben a napokban, hetekben, hát ne maradjon szárnyak és mesék nélkül a világ. Repítünk benneteket, ahová csak szeretnétek. Reggel, délben, este, éjjel és nappal, hogy – amíg a kutyatej sárga bozontja apró magokba csomagolva szundít –, szárnyaink alatt álmodhassatok

A szerző montázsa

legalább

egyetlen  pity-
   pang-
      bó-
         bi-
            tá-
               nyit…

Itt a vége, röppenj véle!

Kelt mint fent,
(mert hát eddig sem aludt)

Mindig,
Mindenkor,
Mindenhol,

SZ.M. s.k.

SZÁRNYAS MESÉK
(és tényleg saját kezűleg)