2014. december 6., szombat

A Mikulás levele Takács Ferenc ny. egyetemi tanárhoz



Kedves Takács Ferenc a Rókagomba utcából!

El sem hiszem, Ferikém, hogy végre, annyi év után újra írtál nekem! Ha tudnád, mennyit keresgéltem annak idején a leveled! Még most is magam előtt látom a szépen kanyarított verébfej- betűidet. De hogy megértsd, mi is történt, kezdem a legelején, amikor is kezembe vettem azt a kis pacákkal tarkított, piros borítékot. Még egy kis rénszarvast is rajzoltál a hátuljára, igaz, a manók erősködtek, hogy az nem is rénszarvas, hanem antilop. Leültem hát kopott, bélelt fotelembe, egy kupac nevemre szóló levéllel, hogy átolvassam, feljegyezzem, kinek, hol, milyen kívánságát kell teljesítenem. A tied volt az utolsó a kupacban. 
Az eredeti Mikulás-levél Simon Réka Zsuzsanna és Egri Mónika jóvoltából

El is kezdtem, sikerült is kibogarásznom az első fél mondatot az elkenődött papíron, de kissé nehezen ment, és a többi levél, amit korábban olvastam, olyan hosszú listákat tartalmazott, hogy belefáradtam a jegyzetelésbe, és elszunyókáltam a fotelemben, kezemben a leveleddel. Álmomban különös zajokat véltem hallani, de azt gondoltam, természetes, hogy Mikulás lévén ilyen zajosakat álmodok. Amikor felébredtem, a levélnek híre-pora sem volt. A manókat is összecsődítettem, segítsenek megkeresni, de a szobámban sehol sem találtuk. Ilyen sosem esett meg velem, így nagyon elkeseredtem, és már azt hittem, csak álmodtam a verébfej-betűkkel írt, pacákkal díszített leveled, amikor a rénszarvas gondozó főmanó, levegő után kapkodva, berontott a szobámba. Elmesélte, hogy a rénszarvasok aklát tisztogatta, amikor egy darab piros, kissé pacás papírt látott kilógni Rudolf, a híres piros orrú rénszarvas – mit rénszarvas, inkább rémszarvas! – szája sarkából. Odalépett hozzá és rákérdezett, mi az a szájában. Erre Rudolf, a rének rémje, nagyot nyelt, és hanyagul, széles vigyorral csak annyit mondott: semmi. Így hát a mai napig is azt sejtjük, bár sosem vallotta be, hogy Rudolf, a borstörő, piros orrú a felelős a leveled eltűntetéséért. Lehet, hogy szerette a pacáid ízét, és elengedhetetlen vágyat érzett, hogy megdézsmálja a leveled. Mivel olvasni akkortájt még nem tudott, főleg nem verébfej-betűket, gyanítom, hogy a mesekönyv, narancs, az alma és a kötött sapka az ő műve lehetett. Ezzel akart téged kiengesztelni.
Ma a tények elé állítom ezt a rénfajzatot, lássuk, mit szól majd a történtekhez, bevallja-e ennyi év után rémséges tettét. Addig is, Ferikém, a megszokott módon tisztítsd, szépítsd a csizmádat! A szabály még mindig ugyanaz: leskelődni tilos! Tessék korán ágyba bújni! Az ezüst színű lendkerekes repülőgép most készül, hamarosan csomagoljuk.
Köszönöm a gyönyörű leveled, a megelőlegezett bizalmat. Köszönöm, hogy ennyi év után is hiszel még bennem a történtek ellenére. 

Kellemes nyugdíjas éveket kívánok szeretettel,

Mikulás


Lappföld, 2014. december

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése