2014. január 22., szerda

Miklya Zsolt: „Mit üzen a tél?” – egy 25 éves emlék

25 éve halt meg Weöres Sándor

Pásztohy Panka illusztrációja


Kemény telünk volt. Süvöltő koppant az ablakunknak az egyik éjjel. Másnap reggel ott találtam fagyott kis testét az ablak alatt a járdán. Különös jelnek tekintettem. Kopogtatásnak. Pedig csak fázott, nem talált helyet, elveszítette tájékozódó-képességét a nagy mínuszban. Különös tárgy egy fagyott süvöltő a tenyeredben. Mint egy csiszolt marokkő. Színes ékkő. Ékkőből csiszolt marokkő. Letettem a veranda párkányára. A tél megőrizte még egy ideig a mínuszokban.
Másnap tudtam meg, hogy meghalt a Bóbita költője. Meghalt a Buba költője. Süvöltő-kabátba bújt, tél-üvegnek koccant. Kopogtatott, és az ablak megnyílt. Oda szállt, ahova mindig is vágyott. Nem tér vissza többé. De itthagyta süvöltőkabátját. Csak fel kell vennem a párkányról. Tenyeremre vennem, nem marokba zárnom. Hallgatnom a tél ablakon túli énekét.


Megjelent a Credo 2014/4. számában
Pásztohy Panka illusztrátor blogja: http://pasztohypanka.blogspot.hu/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése