Mottó: A füles gomb
csupán a fülében különbözik a fületlentől
 |
| Korsós Brigitta illusztrációja |
Kerekded formája, a kissé
pasztelles, halvány rózsaszínbe hajló galambszürke színe
kellemes volt a szemnek. Középen a két kicsi lyuk oly izgalmas
volt, hogy Rómeó le sem tudta venni róla a szemét. Csak őróla
álmodozott, nem volt se éjjel, se nappal, mi nyugodt percet hozott
volna.
S Júlia? Ő vajon mit
érezhetett? Volt-e benne vágy, s érzelem az ifjú iránt?
Nem volt híja annak,
bizony! Reszketve várta a pillanatot, mikor szeretett Rómeóját
megpillanthatta végre. Kedvtelve nézte izmos, szögletes alakját,
robusztus vonalait, akár ha úri nagykabátra termett volna. Mikor
meglátta, oly heves vágy fogta el. Hozzá akart simulni, öblös
ölébe bújni. Érezni akarta szívének dobogását, a kabáthajtókák kattogását!
Nap, nap után lesték
egymást vágyakozva, Júlia a jobb oldali belső hajtókán, s Rómeó
a bal külső kabátszélen.
Az Élet azonban kegyetlen
volt hozzájuk. A két család, a Fülesek, s a Fületlenek ősidők
óta ellenségei voltak egymásnak (már senki sem emlékezett arra,
min is vesztek valójában össze). Júlia mást sem hallott zsenge
életében, mint a Fületlenek ócsárlását, becsmérlését.
Szülei és testvérei lenézték őket lapos alakjuk miatt, sőt!
Azt is mondták simulékonyak, miután némelyikük túlzottan
ráfeküdt a hajtókára. De a Fületlenek sem maradtak ám adósuk a
becsmérlőknek. Túl lazáknak tartották őket, gőgösnek és
rátartinak. „Lifegők, lifegők!” – Csúfolták a Füleseket
naphosszat.
A két szerelmes bárhogyan
is szerette volna, nem lehetett egymásé. Lopott csókokon, s
vágyakozó pillantásokon kívül nem sok minden jutott nekik. Oly
ritkán tudtak igazán közel kerülni egymáshoz! Mert mikor be is
gombolták végre azt a fránya nagykabátot (nagypapának ugyanis
szokása volt nyitott kabátban járni, még a leghidegebb,
legcudarabb téli zimankóban is), akkor Júlia füle volt útban
szerelmük beteljesedésének. Hiába akarta Rómeó szerelmét ölébe
húzni, szorosan magához vonni, a kis fül mindig közéjük állt.
Végül döntött, nincs mit tenni, s „a füles gomb csupán a
fülében különbözik a fületlentől!” kiáltással
lenyisszantotta szerelme fülét.
Ezután már nem maradt
más hátra, minthogy: boldogan éltek tovább nagypapa télikabátján
mindaddig, míg a molyok meg nem ették azt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése