2013. július 1., hétfő

Miklya Zsolt: Bóbitaszárnyak


A verset Balogh Tünde illusztrációja ihlette,
amely eredetileg Tamás Zsuzsa Aranygolyó című verséhez készült


Ha bóbitával ébredek, az jót jelent.
Nem tűnik el, csak úgy, az álmom.
Anya azt mondja, maradjak idelent.
Nem kell a szitakötőkkel szállnom.

Ha bóbitával ébredek, már szállok is.
Szárnyára vesz egy láthatatlan angyal.
És angyalokkal repkedek, van három is.
Keringőzünk a szitakötőrajjal.

Ha bóbitával alszom el, az jót jelent.
Nem tűnik el, csak úgy, az ébrem.
Apa azt mondja, dolgozni ment.
Én se maradhatok akkor tétlen.

A szárnyaim ilyenkor megkapom.
A fél világot vele körbeérem.
A másik felét holnapra hagyom.
De előbb még felébredek szépen.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése