2013. május 5., vasárnap

Miklya Luzsányi Mónika: Borcsa és a királyfi



Simonyi Cecília képe, amelyhez a mese született. Eredeti megjelenés itt.


Borcsa álmodozni szeretett a legjobban. Reggel még az ágyból sem akart felkelni, hadd álmodozhasson még egy kicsit. Reggelizni sem akart, meg ebédelni és vacsorázni sem. Csak turkálta az ételt. Rá is szóltak sokszor:
– Borcsa, ne álmodozz! Egyél!
Olyanokat is mondtak, hogyha nem eszik, sose fog megnőni. Nem lesz belőle nagylány. De Borcsa nem evett. Nem akart nagylány lenni. Hanem királykisasszony. Valódi, mesebeli királykisasszony. És a mesékben nincs szó arról, hogy a királykisasszonyok ennének valamit. Főleg nem müzlit, vajas kenyeret vagy spenótot. Rágondolni is rossz. Legfeljebb egy kis mérgezett almát kóstolnak meg. De abból is az első falat a torkukon akad, és ott is marad, amíg meg nem érkezik a királyfi.

Úgyhogy Borcsa nem evett. Egy királykisasszony nem eszik. Vagy nem akármit. Mondjuk szóló szőlőt evett volna. Vagy aranyló almát. Kacagó körtét. De túrós csuszát, bablevest vagy rakott karfiolt semmiképpen. Vagy csak éppen annyit, amennyit muszáj. Amennyit anya vagy nagyi ráerőltet. Mert mi van, ha épp akkor toppan be a királyfi, amikor Borcsa mákos gubát eszik? Rágondolni is rossz.
És Borcsának igaza lett. A királyfi éppen ebéd közben toppant be hozzájuk. Persze nem viselt koronát, és palástot sem. De Borcsa azonnal tudta, hogy ő a királyfi. Délceg volt és magas, és valami érthetetlen nyelven beszélt. Óperencián túliul vagy üveghegyen inneniül. Odahajolt hozzá, és a táskájából elővett egy almát. Az alma sárgán ragyogott. Igazi aranyalma volt.
A királyfi pedig leült az asztal mellé, és szedett a spenótlevesből. Aztán a csirkepaprikásból. Még a mákos gubából is evett. Borcsa csak nézte, nézte, és azon gondolkodott, milyen jó lenne világgá menni ezzel a királyfival. Ahogy gondolkodott, észre sem vette, hogy utolsó cseppig kikanalazta a levest. Megette a csirkepaprikást. Még a mákos gubából is kért. Kétszer is.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése