2012. február 10., péntek

Tasnádi Emese: Szörny

Paulovkin Boglárka illusztrációja

Nem vagyok álmos.
Pedig már este van.
Akkor csináljunk úgy, mintha reggel lenne.
És ha most reggel van, akkor mit csinálsz?
Alszom.
Reggel?!
Persze. Mert hétfő reggel van, és iskolába kell menni.
Akkor fel kell kelni!
De én nem akarok. Álmos vagyok.
De hisz az előbb azt mondtad nem vagy álmos!
Az még akkor volt, amikor este volt.
Értem. És most reggel van. Hétfő reggel. Reggel jó aludni?
Igen, mert akkor világos van.
Hát nem jobb sötétben?
Nem.
Miért?
Mert mozog a fal. Ott ahol olyan sötét.
De hát az csak egy folt.
Most, reggel. De este lába nő és karja. Sok ujjal és szarva is lesz.
És mit csinál?
Mondom, mozog.
- Mit még?
Nem hagy aludni.
Miért nem hagy?
Talán unatkozik. Én is szoktam.
Hát játssz vele!
Mit?
Álomkergetőst.
Az milyen?
Megkéred, hogy bújjon el! Utána te is elbújsz.
Hogyan?
Nem tudom. Esetleg a paplanod alá?
Az nem jó. Ott is megtalál.
Akkor az ágy alá?
Ott sötét van.
Hm, hát ez nehéz kérdés.
Tudom, már! Becsukom a szemem!
De mi van, ha így elalszol?
Nem baj, hisz este van.
Hát nem reggel?
Nem. Este. Álmos vagyok.
Akkor aludj! Én most kimegyek.
Jó. De ugye nem csukod be az ajtót? És azt a kis lámpát is égve hagyod?
Igen. Jó éjszakát!
Jó éjszakát. Majd mondd meg a foltnak, amikor kimész, hogy mindjárt játszunk!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése