2016. december 2., péntek

Kiss Lehel versei

Jánosics Réka rajza (EmArt Műhely, Szabadka)


Csodálattal nézlek

Csodálattal nézlek,
Szegény, kicsi vendég;
Csöndes álmod fölött
Pásztor dala lennék;
Lennék mécs világa
Kemény jászolágynál,
Takaród is lennék,
Vacogva ha fáznál.

Csodálattal nézlek,
S kerülget az álom;
Nem nyugtat a sok dísz
Havas fenyőfákon.
Remegő szívemmel
Hullok Nálad térdre,
S kérlek, hogy takarj be,
Égi fény, Te béke!


Ha a jászol...

Ha a jászol üres maradt volna,
mit érne a fényes karácsonyfa?
Énekünk az égig sose érne,
kalácsillat lenne csak a béke.
Örömünknek szép csillagszórói,
mint a mák, elperegnének sorba’.
Tört üveggömb lenne csak a béke,
s szeretetért sorba állni kéne,
ha a Gyemek, égi Gyermek
közénk nem jött volna!

2016. november 30., szerda

Nagy Izabella: A fogadósné éjszakája

Jurcsák Nikolett rajza (EmArt Műhely, Szabadka)

A fogadósné csak sopánkodik
jajgat férjének feszt
nincs még egy szoba
egy luk
amiből ma éjjel
szállás lehet.
A fogadósné számlálja magában
férjének szüttyőjébe rejtett
csilingelő
bizsergető
majd elköltenivaló
érméit.
De nincs egy szoba
egy luk
hogy két garassal
több legyen.
Hacsak!
Hacsak meg nem nyitják
az istállót –
van ott szalma
vödörben víz
a kecske csak nem zavar
senkit
ahogy rág
beleheli
a hűvös teret.
A fogadósné szeme felcsillan
a fiatal pár épp befér
(nem király s királyné)
nekik jó lesz
megpihenni
egyetlen éjszakára.

2016. november 28., hétfő

Kiss Ottó: Jönnek a királyok

Kiss Enikő rajza (EmArt Műhely, Szabadka)



































Ti szegény kukázók,
hogy vagytok, hogy vagytok!?

Köszönjük, megvagyunk,
köszönjük, megvagyunk!

Nem fáztok, kukázók?
Rettentő hideg van!

Nem fázunk, nem fázunk,
éppen csak didergünk,
van nekünk kabátunk,
az éjjel pihentünk.

Megfagytok, kukázók,
mínusz lesz, jön a tél!

Nem fagyunk, nem fagyunk,
nem tél jön, ünnepek!

A három király majd
tömjénnel, mirhával
hoz nekünk aranyat:
zsákszámra üveget!

Ó, szegény kukázók,
mit tesztek, mit tesztek
a zsákszám üveggel,
a zsákszám üveggel?

Elvisszük, elvisszük,
a boltban beváltjuk,
a pénzen bort veszünk,
halat és kenyeret.

Menjetek el inkább
a gazdag emberhez,
segít az rajtatok,
szállást ad, megetet!

Van nekünk, van nekünk 
egy gazdag emberünk,
ő jön el mihozzánk,
el innen nem megyünk.

Nálunk járt tavaly is,
nem adjuk senkiért,
úgy hívják, Úr Jézus,
éjfélre ideért.

Ő a mi királyunk,
ő a mi kenyerünk,
olyankor fáradt már,

itt alszik mivelünk.

2016. november 26., szombat

Zágoni Balázs: Az Angyal tanítványa

Dékány Máté rajza (J. J. Zmaj Általános Iskola, Szabadka)


Barni írt egy levelet az Angyalnak, és kitette az ablakba. Nem is lett volna ebben semmi meglepő, ha mindez nem egy meleg szeptemberi napon, egy héttel iskolakezdés után történik.
– Még messze van karácsony – mondta Anya meglepetten.
– Még... – Apa egy kicsit számolgatott fejben, aztán legyintett – ...még nagyon sokat kell aludni, amíg jön az Angyal.
– Kiszámoltam, Apa, pontosan százkettőt – vágta rá Barni.
– Akkor miért írtál neki ilyen hamar levelet? – kérdezte Apa.
– Ha meggondolod magad addig, mi lesz? – toldotta meg Anya.
– Be kell bizonyítanom, hogy létezik Angyal – mondta Barni határozottan.
– De kinek, Barni?
– Róbertnek. Azt mondta ma az iskolában, hogy nincs is Angyal. Márpedig, ha ezt a levelet elviszi, akkor van. És akkor meg is mondom Róbertnek, hogy én nyertem!
Apa és Anya összenéztek, hümmögtek. Aztán másnap reggelre eltűnt a levél.
– Na ugye, hogy van Angyal! – kiáltott kora reggel Barni diadalmasan, s ma először nem kellett nógatni az öltözködésnél és cipőhúzásnál.
Délután viszont lógó orral jött haza az iskolából.
– Róbert megint azt mondta, hogy nincs Angyal, és a levelet akárki elvehette. És mondtam neki, hogy minden évben megkapom, amit az Angyaltól kérek, ha nem is mindig mindent, de azért sokfélét, sőt, amit nem kértem, azt is megkaptam. Igaz, hogy tavaly kértem valódi helikoptert, és nem hozott, de az Angyal nagyon jó tudja, hogy mit szeretnék igazán, és Róbert miért mond ilyen butaságot, hogy nincs Angyal?!
Barni már majdnem sírt haragjában. Elővett egy papírt, és levelet kezdett írni az Angyalnak.

Kedves Angyal!
Kérlek szépen, bizonyítsd be Róbertnek, hogy vagy, mert Róbert nem hisz benned! Azt hiszi, a szülei veszik az ajándékot, és ők hozzák a karácsonyfát, és dugdossák a kamrában, és éjszaka díszítik fel, amikor ő alszik. Mert Róbert nagyon buta!

Az írás persze nem ment ilyen gyorsan, mert Barni még csak nyomtatott betűkkel és nagyon lassan tudott írni. Mire leírta azt is, hogy „buta”, addig már elpárolgott a mérge. Fogott egy radírt, kitörölte a butát, és a következőket írta:

Kérlek, ne haragudj Róbertre, amiért nem hisz benned. Biztosan ő is hinni fog benned, és nagyon fog örülni neked, csak előbb be kell bizonyítanod neki, hogy létezel!
Barni

Barni megmutatta a levelet Apának is. Apa elolvasta, kicsit morfondírozott, majd visszaadta a levelet, és bólintott, hogy rendben van. Barni kitette az ablakba, és a levél másnap reggelre eltűnt.
Barni nem lepődött meg, hisz tudta, hogy ez fog történni. Annál jobban meglepődött következő reggel, amikor újból ott találta a levelet az ablakban. Kicsit összeszorult a torka, azt hitte, valami rosszat tett, ezért az Angyal visszahozta a levelet. De amikor kézbe vette, hatalmasat dobbant a szíve. Ez nem ugyanaz a levél volt, hanem válaszlevél az Angyaltól!
Kibontotta, és benne égszínkék papíron, melyen sok pici csillag világított, a következők álltak:

Drága Barni,
Örülök, hogy azt szeretnéd, hogy Róbert is higgyen bennem. Szeretnél segíteni ebben?

Barni felnézett Apára és Anyára, akik ott álltak körülötte, és fülig szaladt a szája. Bólintott, majd tovább olvasott.

Arra kérlek, légy a tanítványom: készíts egy ajándékot Róbertnek. Egy igazi angyali ajándékot! Gondolkozz, hogy mit szeretne igazán kapni, és lepd meg azzal, aminek a legjobban örülne. Apa és Anya biztosan segíteni fog neked.
Az Angyal

Apa és Anya csodálkoztak, hümmögtek, aztán tovább végezték a dolgukat. Barni pedig nekilátott gondolkozni. És minél jobban gondolkozott, annál inkább arra a következtetésre jutott, hogy Róbert a négyajtós csuklós autóbusznak örülne a legjobban. A négyajtós csuklós autóbuszt Barni iskolakezdés előtt kapta Anyáéktól, és nagyon szerette.
Ekkor odament Apához, és azt mondta:
– Apa, már tudom, hogyan leszek angyali tanítvány! Odaadom angyali ajándéknak a csuklós buszomat Róbertnek!
– Jól meggondoltad ezt, Barni? Nem fogod utólag megbánni?
– Nem, mert ez igazi angyali ajándék lesz!
Még csak két apró gond volt: hogyan kell megírni az angyali levelet, és hogyan jusson el az ajándék Róberthez? Az elsőben Anya segített. Gyönyörű színes papírlapot vett elő, igaz, nem voltak rajta apró, világító csillagok, de azért nagyon szép volt, és Anya majdnem olyan szép betűket tudott írni, mint az Angyal. Hogy mi legyen a levélben, azt együtt találták ki.

Kedves Róbert,
Még nincs itt a karácsony, de ezt az ajándékot most azért adom neked, mert szeretném, ha elhinnéd, hogy létezem. És hogy karácsonykor valóban én látogatok el minden házba széles e világon, hogy mindenkinek elvigyem azt az ajándékot, amelynek legjobban örülne.
Az Angyal

A második apró gondot Apa és Barni együtt oldották meg. Beültek az autóba, és amikor már a legtöbb házban eloltották a villanyt, elautóztak Róbertékhez. Csendben leparkoltak a ház előtt, és vártak. Ez nagyon izgalmas volt.  Amikor kialudt a villany Róbert szobájában is, Barni odaosont a kapuhoz. Körülnézett, és óvatosan becsúsztatta a levelet, meg a szépen becsomagolt autóbuszt a kapu rácsai között.

Másnap Barni már nagyon várta, hogy Róbert megérkezzen az iskolába, de Róbert nem jött. Becsengettek, és Róbert még mindig nem jött. Bejött a tanító néni, és Róbert még mindig nem volt ott! Barni nagyon izgult. Mi történhetett? Aztán kipirult arccal, vigyorogva megérkezett Róbert, kezében a négyajtós csuklós busszal. Már nem mondhatott semmit Barninak, mert megkezdődött az óra. De kisvártatva egy cetli csúszott a Barni padjára. Róbert ákombákom betűivel az állt rajta, hogy „VAN ANGYAL!” Barni szíve megint gyorsabban vert. Megfordította a papírt és csak annyit írt a hátára: „TUDOM!”
Nem tudnám pontosan eldönteni, hogy abban a pillanatban ki örült jobban: Róbert vagy Barni?
Róbert megtudta, hogy van Angyal. Barni pedig megtudta, milyen lehet Angyalnak lenni.
És ettől az évtől kezdve minden karácsonykor ő maga is kis ajándékokat készített. Becsomagolta, néha levelet is írt hozzá, és amíg Apa, Anya és a többiek a Mennyből az Angyalt énekelték, odacsente az ajándékokat a karácsonyfa alá.

Még hogy nincs Angyal! – gondolta magában. És akkor én kitől tanultam az angyalságot, hm?


(Részlet a Barniék tele című kötetből, Koinónia Könyvkiadó, 2011)

2016. november 24., csütörtök

Miklya Zsolt: Názáreti életképek

Lukács 1–2

Rogity Ena rajza (EmArt Műhely, Szabadka)






































József, az ácsmester fűrészel, fúr, farag.
Mi készül? Gerenda? Ajtó? Faburkolat?
Szekérülés? Palló? Kapa nyele? Iga
az ökrök nyakába? Vagy egy kis taliga?
Egyik sem. Egy bölcső. Titokban. Jó lenne,
ha majd a kisfia feküdhetne benne.

Mária gyapjút tép, fonja a fonalat,
dúdolva dolgozik, egészen jól halad.
Fonalból ruhácska lesz, meleg takaró.
Mire a hegyek közt leesik majd a hó,
hűvös szelek járják át a városfalat.
Valaki rúgkapál a köténye alatt.

Mit mondott az angyal? „Azt üzenem neked,
veled a Hatalmas.” Ki hallott már ilyet?
„Ne félj, Mária, hisz kisfiad születik!
Nagyra nő, és nagy lesz, Krisztusnak nevezik,
de te add neki a szelíd Jézus nevet!
Isten azt üzeni: gondol rád, és szeret.”

József útra készül, Mária is pakol.
Úgy döntött a császár Rómában, valahol,
legyen népszámlálás a birodalomban.
Ki honnan származik, menjen oda nyomban!
Az ács és hitvese útnak indul menten.
József még kiírja: „Betlehembe mentem”.

2016. november 23., szerda

Beköszöntő

A témához kapcsolódó ikon és borítókép Kávai Rita rajzának felhasználásával készült











Kedves Olvasóink!

Lassan mindenki számolni kezd. Hogy hány nap van még. Karácsonyig. A november végi, decemberi témánkkal, ami maga a karácsony, ezt a várakozást szeretnénk szebbé, színesebbé, meghittebbé tenni.
Az alapötletünk az volt, hogy olyan szövegeket közöljünk a következő időszakban, amelyek előadhatók, elmondhatók, dramatizálhatók. Ezzel segítséget szeretnénk nyújtani azoknak – elsősorban pedagógusoknak – akik karácsonyi műsorra készítik fel a gyerekeket. A felkészülési idő rövidsége miatt valószínű, hogy az idei előadásokon még nem hasznosíthatók ezek a szövegek, viszont bármikor előkereshetők blogunkon.
A következő bő egy hónapban fogadjátok tehát előadható jeleneteinket, elmondható verseinket, dramatizálható meséinket! Ha valamelyikhez kedvet kaptok, nagyon örülnénk, ha felvennétek velünk a kapcsolatot, és a majdani műsorról fényképeket, videókat küldenétek.
Természetesen annak is örülünk, ha követtek bennünket, és olvassátok a blogot.
A karácsonyi téma csodálatos illusztrációs anyaga a szabadkai EmArt Műhely és a J. J. Zmaj Általános Iskola diákjaitól származik. Köszönjük nekik és felkészítőjüknek, Grubanov Martinek Emlíliának az együttműködést. Ajándékként tekintünk ezekre a rajzokra, és ajándékként adjuk tovább őket nektek.

Áldott várakozást kívánunk mindenkinek!
A témafelelősök:
Bertóti Johanna és Kiss Lehel

2016. november 20., vasárnap

Búcsúzik a Faggató



Bódi Kati témaképe

 Kedves Cimborák!

Végigfaggatóztuk az októbert és a fél novembert. Kiderült, hogy az író is ember: nem kizárólag klasszikusokat olvas, hallgat és néz. Néha csak bambul bele a nagyvilágba, máskor bronzbékát csókolgat, rock koncertre viszi a lánya vagy éppen ellenkezőleg: a méhzümmögésre figyel, esetleg egyszerűen csak örül, hogy él. Saját ifjúkori írásait olvasgatja vagy azt az egy méterszer egy méteres levelet, amit kamaszkorában kapott. Máskor komoly költőhöz illően elmereng néhány gyerekversen, hogy azok gyerekversek-e egyáltalán, esetleg gyorsan le is fordít egyet közülük, hogy a cimborák is olvashassák. Vagy ír egy sajátot, netán varázsigét is mellékel hozzá. És még mi minden mást is megtudtunk!

De most már búcsúzik a Faggató, hiszen lassan befordulunk a Nagy Karácsonyi Célegyenesbe! Köszönjük az írásokat, és köszönjük, hogy olvastátok őket!

Csík Mónika és Turbuly Lilla
a két témafelelős