2017. november 13., hétfő

búcsúhős csókkal vagy anélkül...

Kedves Olvasók, Illusztrátok és Cimbik,

szeptember közepe óta hetente tűntek fel hétköznapi és különleges szuperhősök a Cimborák oldalán.
Azaz, dehogy! Valamilyen szempontból minden szereplője az elmúlt két hónapnak szuperhős. Köszönjük nektek ezt a csodás két hónapot és ezennel átadjuk a stafétát.

Hogy kinek?
Olvassatok szorgalmasan és megtudjátok!

Búcsúznak a szerkesztők,

Bódi Kati és Németh Eszter

Mészöly Ági: Mary Poppins csodát tesz

(c) Szalay Zsófi
Csodát tenni, ez nem különösebben macerás dolog.
Kell hozzá némi tehetség,
de ne hidd, hogy fárasztó vagy energiaigényes lenne.
Épp ez a pláne benne,
hogy észreveszed,
hol van hiány a valóságban,
egy mozdulattal betapasztod
mesével, olcsó trükkel, kis fantáziával.
Nyilvánvaló, hogy humbug az egész,
fogalmam sincs mitől vannak úgy oda az emberek.
Ilyenkor óhatatlan csalónak
érzem magam,
és még rosszabb, ha azt hiszik
szerénykedem.
Mert általában nem hisznek nekem,
mikor azt mondom: ugyan, semmiség.
Sokkal nehezebb lenne elfogadni
a keserű gyògyszert, a széttört délutánt,
az elveszített labdát, a lehetetlent,
a múlandóságot és a könnyeket,
mikor egy intéssel, egy varázsütéssel
betapasztható a szakadás, kitölthető a hiány,
ráadásul mindenki boldog, hogy végre egy csoda.
Holott csak annyi történt, hogy megint nem volt erőm elég,
hogy szembenézzek azzal, ami a szakadás
másik oldalán vár.

2017. november 11., szombat

Miklya Zsolt szuperhősei

Az igazi reflexgyakorlat(részlet a Falnak beszélek c. versciklusból)
(c) Klesitz Piroska



Pöcök az osztály jedi-lovagja
múltkor is ő győzött a krétaháborúban
csak az osztályfőnök nem tudott mit kezdeni
az aszteroida-mezővel
reflexesen Pöcöknek mondta
kövesse a nevelői szobába
pedig nem is ő dobta azt a lövedéket
ami az ajtón csapódott
de Pöcök némán tűrte
felemelt fejjel állt az energiamezőben
legalábbis ő így mesélte
és egy osztályfőnökivel megúszta
nem árult be senkit tényleg
hát ő lett az osztály jedi-lovagja
azóta sokat gyakorol
múltkor is láttam a zseblámpával
hadonászott mint a pinyóütővel
pedig az igazi reflexgyakorlat
apa szerint a szófogadással kezdődik
legalábbis ő ezt gyakorolja
mint a család jedi-lovagja

anya első szavára ugrik

2017. november 2., csütörtök

Zs. Nagy Izabella szuperhős apróhirdetésre

(c) Szentimrey Zsófi

szuperhős néni kerestetik

kéremszépen kedves néni
almáspitét ennék vacsorára
itt az alma meg a liszt is
ki gyúrná meg énnekem?

kéremszépen kedves néni
szúnyogot fognék a gőtémnek
itt az este el nem késik
ki vinné el őneki?

kéremszépen kedves néni
szánkóznék a csillagokon
itt a sok hó ér az égig
ki húzna el engem hozzád?

kéremszépen kedves néni
csak egy ölelésre vágynék
itt a karom eléd tárni
kit zárhatnék önmagamba?

2017. október 29., vasárnap

Csík Mónika ügynök Bajuszkirályról szóló jelentése

(c) Móricz Ildikó
Bajusz bácsi, a postásunk, csudaszőr alak.
Szárnyas orkánkabátot, nyeletlen cvikkert,
orra alatt meg irdatlan bajuszt visel.
Akkorát, hogy ha Bajusz bácsi megjön,
a bajuszának külön kell köszönni.
A bajusza tekintélyesebb, mint Bajusz bácsi.
Bajusz bácsi is tekintélyes, persze,
megvan vagy száz kiló, meg egy kicsi,
a fokhagymapürét tormakrémmel eszi,
lepök egy söröskupakot a kerítés tetejéről,
és úgy pedálozik, hogy ha esni kezd,
a víz a kerékpárja hátsó sárhányóját éri,
az első csontszáraz marad, akárcsak
Bajusz bácsi bajusza, kabátja, táskája.
A hátsó sárhányó viszont csattog,
ahogy a szapora eső veri a postásbiciklit.
Ezt maga Bajusz bácsi meséli mindig,
miközben ajánlott levelek után kutat,
könyékig matat a postástáska mélyén,
és irdatlan bajuszát kunkorgatja.

2017. október 24., kedd

Miklya Móni Rúfusz, a Rettenthetetlenről tudósít

(c)Fricska Dorka
Soma elmélyülten lapátolta a homokot. Várat épített. Hatalmasat. Akkorát, mint még soha. Legalább
százszobásat. Akkorát, amekkorát az oviban még nem látott senki. Akkorát, amekkorát csak a
tengerparton lehet építeni. Ahol sok a homok. Tengersok.
Soma elmélyülten lapátolta a homokot. Aztán odafordult anyához, aki mellette napozott.
– A nyuszit Rúfusznak hívják – jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon.
– Nem Nyuszmusznak? – kérdezte tétován anya a napszemüvege alól, hiszen amióta megkapták a kis
selyemszőrű jószágot, nagy vita folyt a fiúk között a nyuszi nevét illetően. Samu, Soma bátyja rendre
Nyuszmusznak nevezte, de Soma biztos volt benne, hogy valami más a neve. Csak azt nem tudta, hogy
micsoda. Egészen idáig.
– Egy Rettenthetetlen Szőrnyulat nem hívhatnak Nyuszmusznak – jelentette ki homoklapátolás közben.
– Rettenthetetlen Szőrnyúl? Ilyet még soha nem hallottam – vágta oda Samu. Mérges volt, mert anya
kirángatta a vízből, hogy pihenjen egy kicsit. Ezért haragudott most Somára. Meg anyára. Meg a szőrnyulakra. Meg az egész világra.
De anya leintette Samut.
– Rúfusz? És szőrnyúl? De... miért?
– Mert ő egy hős. Valódi lovag.
– Igen? – csapott fel Samu kaján hangja ismét. – És honnan tudod? Csak nem ő mesélte el?
– Ha tudni akarod, igen – csapta le a lapátot Soma. Ezek után nem volt kedve elmagyarázni Samunak a dolgokat. De még anyának sem. Egyáltalán... Nem volt kedve beszélni az egészről. Pedig Rúfusz tényleg Szőrnyúl volt. Valódi és rettenthetetlen. Mint Szőr Lancelot. Szóval, nem egészen úgy, ahogy anya vagy Samu gondolta.
Rúfusz annál sokkal szerényebb volt, hogy magától bármit is elmeséljen a kalandjaiból. Csak egy-egy
szűkszavú megjegyzéssel utalt rá. Aztán el is hallgatott rögtön. De ha Soma elég hosszan könyörgött neki, akkor elmesélte mindet. A sárkányosat. A tengeri kígyósat. A harangtornyosat. A bányavárososat. És akárhányat mesélt, mindig volt újabb és újabb történet, amit Soma még nem hallhatott.
Soma a sárkányosat szerette a legjobban. De Rúfusz lovag kijavította azonnal:
– Nem sárkány, hanem Azi Dahaka.

2017. október 20., péntek

Várfalvy Emőke a szuperhős mosodából jelenti

(c) Szimonidesz Hajni
Szuperhős fáradtan üldögélt egy toronyház legtetején és elégedetten szemlélte a felkelő napot. Éjszaka megint sikerült megmentenie a város az alvilági gazfickóktól s a városlakók egy újabb szép reggelre ébredhetnek, hála neki.Ahogy a torony tetején üldögélve bámészkodott, észrevette, hogy a köpenye alja koszos. Valamikor este sározhatta össze, amikor egy sikátorban üldözte Főgonoszt, a legelvetemültebb bűnözőt akit valaha látott.Mikor hazaért, fáradtan nézett be a gardrób szekrényébe, ahol szuperruháit tartotta. Meglepődve látta, hogy már nincs több tiszta köpenye és mindentől védő szuperoverálja is csak egy maradt. 
- A nemjóját - vakarta meg álarcos fejét Szuperhős - alighanem ma mosnom kell.Valóban. Szuperhős kék-sárga csempés fürdőszobájában a szennyestartón hatalmas kupacban álltak az egymásra dobált szuperköpenyek, overálok és álarcok.Szuperhős nagyot sóhajtott és elkezdte bepakolni ruháit régi mosogépébe. Nem szeretett mosni. A világ megmentése valahogy sokkal egyszerűbbnek és szórakoztatóbbnak tűnt, mint a mosás meg a teregetés. A vasalásról nem is beszélve.Mosni muszáj, nincs mese! Egy szuperhős nem járhat piszkosan, mindig ezt mondta a mama. - brummogta magának Szuperhős, miközben a konyhájában leült meginni egy nagy bögre, gőzölgő kakaót. Világmegmentés után nagyon szeretett forró kakaót inni. Épp belekortyolt volna a finom illatú, sűrű italba, amikor furcsa hangot hallott a fürdőszoba felől. Bár nem volt ijedős fajta, a Szuperhős majdnem elejtette a bögréjét a különös nyikorgás hallatán.